Az iparági szakmai szervezet szerint cégek szűnhetnek meg, s veszélybe kerülnek a célkitűzések
Ellehetetlenülhetnek a ma még szerényen, de stabil nyereséggel dolgozó hulladékkezelő cégek, és végleg veszélybe kerülhetnek a 2030-ra kötelezően előírt visszagyűjtési, újrafeldolgozási célok. Ettől tart a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség azután is, hogy az Alkotmánybíróság tulajdonjogi megfontolások miatt visszadobta, majd az Országgyűlés – minimális módosítással – megszavazta a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt.
Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára
Érdekeltség, ellenérdekeltség
A hulladékgazdálkodásról szóló törvény lényegében az ágazat államosításáról szól. A törvény módosítása révén a hulladékgazdálkodás kizárólag állam által végezhető tevékenységgé változik, a tényleges feladatellátást pedig aztán várhatóan egy monopolhelyzetbe kerülő koncesszornak adják át, amely a kibocsátott gyártói és kereskedelmi, illetve a lakossági hulladékot átveszi, és a feldolgozóiparnak továbbítja. Ezzel párhuzamosan tervben van még az új betétdíj (visszaváltási díj) szabályozás is, amely jó esetben érdekeltté teszi nemcsak az ipari-kereskedelmi szereplőket, hanem a lakosság szélesebb köreit is abban, hogy ne eldobják, hanem szelektíven visszagyűjtsék az iparban újrafelhasználható hulladékokat. Az Alkotmánybíróság – a köztársasági elnök kritikáját megerősítve – főként azt kifogásolta, hogy a törvénytervezet nem rendelkezett az átvett hulladékok ellentételezéséről, értékük kifizetéséről, sőt, még az eredeti hulladékbirtokosnak kellett volna fizetnie az átvételért. Azt is meg kell jegyezni, hogy a taláros testület csak alkotmányossági oldalról vizsgálta a törvényt, a számos további alapos jogi aggállyal azonban – amelyet a CSAOSZ megfogalmazott (és a köztársasági elnöknek is eljuttatott) – hatáskör hiányában nem foglalkozott.
Ma még jól működik…
– Az ipari-kereskedelmi hulladékok nagy része jelentős érték. Ma a hulladékot termelő cégeknek legtöbbször megéri rendezetten, jól válogatottan összegyűjteni a képződött mennyiséget, mert pénzt kapnak érte. A hipermarketekben, ipari létesítményekben nem véletlenül sokszor nagyon tiszta anyagáramok keletkeznek, rendezetten, jól újrahasznosítható formában gyűjtik, bálázzák a különféle anyagokat, amit az ipar, mint értékes alapanyagot tud felhasználni. Azért, hogy ez a szelektív visszagyűjtés, a homogén hulladékmennyiségek rendezetten visszakerüljenek a feldolgozásba, azzal a hulladék kibocsátóinak sok munkája van. Az AB döntése azt rendezte, hogy az értéket képviselő hulladék átvételéért a koncesszornak fizetnie kell. Azonban, ha nem fizet annyit, hogy megérje a kibocsátónak a visszagyűjtés, akkor az nemcsak igazságtalan, hanem kedvezőtlenül hatást fog gyakorolni a hulladékgazdálkodás egész folyamatára – összegzi aggályait a CSAOSZ főtitkára. Nagy Miklós hiányolja, hogy nincs garancia arra, hogy a monopolhelyzetben lévő koncesszor méltányos, piaci áron fogja átvenni a kibocsátók hulladékát. – Még ha vita esetén hatóság dönt is az árakról, kérdés, hogy a sok kicsi, szereplő lesz-e olyan érdekérvényesítési helyzetben, hogy tudja képviselni az érdekeit egy óriással szemben – érzékelteti a szakmai szervezet főtitkára.
Nem biztos, hogy megkapják majd azt az árat, amennyiért ma dolgoznak
Cégek tömegei mehetnek tönkre
Nagy Miklós szerint az is aggasztó, hogy ellehetetlenülhetnek a hulladékszállítással, visszagyűjtéssel foglalkozó kis- és középvállalkozások. – Bár a törvény szerint lesz lehetőségük alvállalkozóként részt venni a konzorcium tevékenységében, kérdés, megéri-e ez majd nekik. Ma ez az ágazat szerény, de kiszámítható jövedelmet termel sok ilyen cégnek. Ám, ha egy monopolhelyzetű koncesszorral kénytelenek alvállalkozói helyzetben megállapodni, nem biztos, hogy megkapják majd azt az árat, amennyiért ma dolgoznak. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek elbocsátani a dolgozóikat, legrosszabb esetben tömegesen beszüntetni a tevékenységüket – prognosztizálja a főtitkár.
Nőhet az elmaradottságunk
A szakma szerint jelentősen romolhatnak a különféle főbb hulladék-alapanyagok visszagyűjtési, újrahasznosítási arányai. Ha ugyanis a törvényből fakadóan a konzorcium nem piaci áron, nem méltányosan rendezi az átvett hulladékok kifizetését, akkor tovább romlik a visszagyűjtési hajlandóság. – Ráadásul az időpont az ellenkező folyamatot sürgetné – hangoztatja Nagy Miklós. Emlékeztet, hogy a műanyag és az üveg csomagolási hulladékok újrahasznosításában állunk a legrosszabbul. A műanyagok esetében ma alig több, mint 30 százalékos az arány, de 2030-ra 55 százalékot kell majd teljesíteni. Az üveg terén ugyancsak a 2030-ra tervezett 75 százalék felénél járunk. Jobban állunk a papírokkal, amiknél lényegében a teljesítési céltartományban vagyunk még. A fémek esetében kedvezőnek tűnik a kép, de a főtitkár szerint ez a csalóka látszat. – Ugyanis 2025 után az acél és alumínium hulladékot külön kell majd gyűjteni, és ebben a szelekcióban egyáltalán nem állunk jól. Ugyancsak van teendő még a fahulladékok hasznosításában, pedig ez döntően csak ipari-kereskedelmi kibocsátáshoz kötődik, ahol általában sokkal jobb a hulladékkezelési tudatosság, mint a lakossági szférában…
Szó sincs a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerről
A hulladéktörvénybe ugyan beemelték az EU csomagolási irányelvben leírt minimum-követelményeket, de a koncessziós rendszer e kritériumoknak nem felel meg. A kötelezettek (a csomagolt terméket kibocsátóknak) a rendszer üzemeltetéséében részt kell venniük, egyebek mellett a fizetendő díjak meghatározására is van (kellene legyen) ráhatásuk. Ez egy monopolhelyzetbe hozott koncesszor által működtetett rendszerben elképzelhetetlen, vagy ha meg is valósulna, rendkívül formálissá silányulna.
Probléma a kizárólagosság
A CSAOSZ már tavalyi online konferenciáján és közleményeiben is üdvözölte, hogy a kormányzat átfogó, a rendszer egészét érintő reformba kezdett. – Miután ma még a 2012es szintet sem teljesíti teljes körűen az állami hulladékkezelési rendszer, ezért nagyon is ráfér az átszervezés. Ugyanakkor aggasztónak látjuk azt, ha kizárólagos állami tevékenységgé alakítják a hulladékgazdálkodást. Ugyancsak problémás, ha az ágazat vállalkozásai olyan alvállalkozói szerepbe kényszerülnek, amelyben nincs lehetőségük érdemben képviselni a reális piaci érdekeiket – foglalja össze a szakmai szövetség álláspontját a főtitkár.
A CSAOSZ ugyanakkor pozitívan ítéli meg, hogy a visszaváltási díjas szabályozás vélhetően érdekeltté fogja tenni a lakosság tágabb tömegeit is a hulladék-visszagyűjtésben. – Ha az emberek hozzászoknak, hogy pénzt kapnak a visszavitt üvegekért, műanyag palackokért és másért, akkor remélhetőleg az életmód része lesz ez a fajta tudatosság ahelyett, hogy a szemétbe, vagy még rosszabb esetben a természetbe dobnák ki – mondja bizakodóan Nagy Miklós.
A hulladékgazdálkodási törvény március 1-jén lépett hatályba, az állami konzorcium várhatóan 2023-ban kezdi meg a működését.
Kohout Zoltán
