Ami világszerte elérhető, az hazánkban is
Nagy utat tett meg a hazai intralogisztika is az utóbbi fél évszázadban a kézzel/targoncával végzett raktári munkától az automata rendszerekig. Hogyan látja, hol tart a magyar ágazat az európai mezőnyhöz képest?
– Ma már kimondhatjuk, hogy Magyarországon is fellelhető számos automata intralogisztikai megoldás. Mondhatjuk, hogy ami a világon elérhető és megérett egy üzemszerű használatra, azok az automata megoldások megérkeztek hazánkba is. Találhatunk klasszikus automata állványkiszolgáló gépekkel telepített automata magasraktárakat mind raklapos, mind dobozos tárolásra alkalmas kivitelben. Találhatunk automata komissiózó rendszereket vagy nagy sebességű szortírozó rendszereket, de jelen vannak a vezető nélküli targoncák (AGV-k, AMR-k) is. Ami lényeges különbség a magyarországi és a nyugat-európai megoldások között, az a méretnagyság és a komplexitás. A magyarországi automata raktárak jellemzően kisebbek, és az automatizálás is általában egy-egy részfolyamat lekezelését célozza. Tőlünk nyugatra az automata intralogisztikai megoldások ma már többnyire teljes körűek. Tehát a tárolandó termék, rakat megjelenésétől (gyártósor végén, beszállító kapunál) a gyártósorok ellátásáig, onnan a kamionra rakodásig teljes körű az automatizálás. Persze Magyarországon is akadnak ilyen példák, de nem ez a jellemző.
A megtérüléshez márpedig idő kell
Mekkorának ítéli a különbséget a hazai és az itteni külföldi cégek intralogisztikai fejlettségét, szemléletét, nyitottságát az új megoldásokra?
– Azt gondolom, hogy a három felsorolt jellemző (fejlettség, szemlélet, nyitottság új megoldásokra) mentén az adott sorrendben csökken a különbség. Amíg a fejlettség tekintetében még mindig jelentős a különbség (kivéve néhány magyar élelmiszer- és gyógyszeripari céget), a szemlélet és az új megoldások iránti nyitottság kapcsán már egyre kisebb. A szakadékot talán továbbra is az üzleti biztonság és az anyagi lehetőségek jelentik.
Az itthon megtalálható külföldi cégeknél az elmúlt években sem volt kérdés, hogy magas szintű és adott esetben teljes intralogisztikai folyamataikat kiszolgáló automatizált megoldásokat alkalmazzanak. Megvannak ehhez az ismereteik, értékelhető, tervezésre alkalmas adathalmazuk, és persze a nagy értékű beruházások megvalósításához szükséges tőkéjük.
A magyar tulajdonú társaságok helyzete már más. A nagy volumeneket termelő cégek esetében is a legfőbb kérdés a beruházáshoz szükséges – jellemzően magas – tőke, illetve a hosszútávú üzleti biztonság megléte. Gyakran tapasztaljuk a következő eseménysort a magyar társaságok részéről: megérkezik az igény az automatizálásra, megpróbáljuk összeszedni a tervezési alapadatokat (itt már sokszor problémák merülnek fel), megtervezzük a koncepciót, és megbecsüljük a beruházási költségeket, végül tőke hiányára vagy megtérülés lassúságára hivatkozva visszalépnek a gondolattól.
Ha már szemlélet, akkor elmesélek egy velem megtörtént esetet. Kollégáimmal számos automata projektet dolgoztunk ki abban az időszakban (többnyire magyar társaságok részére) nem kevés munka és befektetés árán (egy ilyen koncepcióalkotás, beárazás 3–6 hónap is lehet), és valamennyi esetében a megbízók visszaléptek a megvalósítástól. Teljesen elkeseredtünk, hogy nem sikerül egy munkát sem megvalósítani. És ekkor kaptunk egy megkeresést egy nemzetközi vállalat magyarországi leányvállalatától, akinek már világszerte több automata raktára üzemel (tehát tapasztalattal ült velünk szemben), hogy tervezzük meg gyáruk teljes készáru oldali logisztikáját. Tudtuk az első pillanattól, hogy elkerülhetetlen egy 15 000 rakathelyet meghaladó készáru raktár tervezése is. Az első megbeszélésre felkészülten érkezve megkérdeztem az ügyvezetőt, hogy van-e a fejében egy szám, mennyi idő alatt fog megtérülni egy ilyen beruházás, amennyiben ez egy automata önhordó szerkezetű raktár lesz. Erre kaptam a választ: te mit gondolsz? Pontos adatok (bérek, amortizációs politika stb.) hiányában csak annyit mondtam neki, hogy mindenképpen 10 éven túli megtérülést becslek. Jött a válasz: mi körülbelül 12 évvel tervezünk. Lefagytam, nem értettem a helyzetet, mert a megelőző időszakban akár pár éves megtérülésre is nemet mondtak. Jött a kérdés részemről: ez miért jó nektek? A válasz egyszerű és logikus volt: a tevékenység, melyet a társaság végez nagy múltra tekint vissza. Családi tulajdonban van, és előreláthatólag a következő generációk is ennek a vállalatnak a fejlesztésén dolgoznak. Tehát egyértelmű a profil, látják a hosszútávú üzleti biztonságot. Egy ilyen automata raktár életciklusát ők 50 évben tervezik meg, tehát amennyiben 12 éven belül megtérül a beruházásuk, akkor a további 38 évben már csak termel részükre. Persze ez egy nagyvonalú megközelítése a hasznosulásnak, de lényegében igaz. Azóta ezt a történetet több magyar tulajdonosnak elmeséltem, amikor azt láttam, hogy hezitálnak meghozni a döntést a magas beruházási díjak miatt. Több esetben ezt a szemléletbeli különbséget kellett kiigazítani, és ugyanúgy megérkeztek a pozitív döntések. Az automatizálás mellett döntő ügyfelek később mind hálásak, hogy egy ilyen komoly döntésüket segítettük megtámasztani.
És ha már megtérülés! Egy másik story az automatizálás megítéléséről. Szintén egy multinacionális környezetben tárgyaltam. Már másodszor találkoztunk, és a tervezési adatok tisztázását követően el kezdtünk beszélgetni a partnerrel. Szóba került a megtérülés kérdése. Kérdeztem, hogy látják ezt a kérdéskört? Erre elmondták, hogy elvetették, hogy megtérülés alapján ítéljék meg az automatizálás szükségességét. Hoppá! – mondtam. Hát ez hogy alakult így? Mire elmesélték, hogy összeültek megtérülést számolni (volt már korábbról egy beruházási ajánlatuk erre a témára). Meghatározták, milyen szempontok határozzák meg a megtérülésszámítást ez esetben. Több mint 50 szempontot szedtek össze egy táblázatba, majd vizsgálták, hogy milyen számokkal kifejezhető értékei vannak ezeknek a szempontoknak, és egyáltalán meg tudják-e határozni a jövőbeli értékeit. Az értékelési szempontok körülbelül 25%-nál (jelentős szempontok is ide kerültek, mint a bérek, energia- és egyéb rezsiköltségek) nem igazán tudtak pontosabb jövőbeli értékeket adni. Ezeknél a szempontoknál egy becsült értéktartományt (tól-ig) adtak, majd elkészítve a számítási algoritmust, vizsgálták a megtérülést. Potméter-szerűen állítgatva az értéktartományok alsó és felső határai között az értékeket, a „játék” eredménye értékelhetetlen lett, mert kaptak 1-2 éves és 15 év feletti megtérülést is. Ezt bemutatva a felsővezetésnek, ők úgy döntöttek, hogy a beruházást végre kell hajtani, ez ne legyen kérdés. Előre kell tekinteni, és a társaságnak kötelező feladata a modernizálás.
A munkaerőhiányra az automatizálás a megoldás
Jellemzően milyen kényszerek, érdekek vezérlik a raktári rendszerek átalakítását, korszerűsítését: helykihasználás, gyorsaság, a komissiózás pontossága, költség- vagy munkaerő-csökkentés?
– Ezek a szempontok külön-külön, és együttes jelenlétük is indokolttá tehetik az automata raktár iránti igényt. Van projektünk, mely esetében a rendelkezésre álló terület és a tárolandó áru nagy tömege nem is adott más lehetőséget, csak a nagy magasságban megépülő automata raktári megoldást.
A fagyostéri raktárak esetében tapasztalunk nagyobb érdeklődést. Egyre nehezebb targoncást találni, aki szívesen dolgozik -20 °C-ban. Ennek hiányában a társaság teljesítései sérülnek, mely akár kötbért, kártérítést is generálhat.
Egy másik nagy kihívást az e-kereskedelem okozta logisztikai feladatok jelentik. A raktárak egy része ma már nemcsak a kis- vagy nagykereskedelmi megrendelőit szolgálja ki, hanem a végfelhasználókat is, akik az interneten keresztül rendelik meg a termékeket. Ez a tevékenység jelentősen újraírja a raktárak működését. Míg a korábbi működés során egy megrendelt tételhez nagyobb mennyiségek (raklapnyi vagy gyűjtőkartonnyi mennyiségek) tartoztak, az e-kereskedelemben 1-2 darabos megrendelések érkeznek. Ennek eredményeként a raktárakban jelentősen megnőtt a kiszedéskori megfogások száma, azaz az elvégzendő munka. Mint közismert, a munkaerő hiánya általános, sőt minőségi szabad munkaerő gyakorlatilag nem létezik. Márpedig ez a feladat a pontosságot fokozottan megköveteli. Ezekre a problémákra adnak választ az automata komissiózó megoldások.
A költséghatékonyság általában jellemző az automata megoldásokra. Lényegesen költséghatékonyabb megoldásokat érhetünk el velük, mint hasonló manuális megoldások esetén, de megvalósításuk jellemzően nagy műveletszám esetén válik indokolttá.
Igényre szabott automatizálási megoldás számos területre
A rendszerek tervezése során sokféle gyártási, kereskedelmi vagy logisztikai profilt kell megismerni. Hogyan tudnak annyiféle ágazatban áttekintést nyerni a különféle gyártói-előállítói láncokban: agráriumban, iparban, e-logisztikában?
– Valóban. Mondhatjuk, hogy az utóbbi években „felrobbant” a logisztikai piac automatizálás tekintetében. Rendkívül sok megoldással találkozhatunk, és az internet ennek érzetét még fokozza is. Rengeteg prototípus vagy csak életszerűen ábrázolt ötlet kering az interneten. Gyakran kapok olyan megkeresést partnereimtől, hogy láttak valamit, és izgalmasnak találva az ő problémájukra azt kérdezik, ismerem-e az adott megoldást. Számos esetben kisebb nyomozás után kiderül, hogy még messze vannak a megoldások a bevezetési szakasztól. Ettől függetlenül tény, hogy nagy a merítési lehetőség ebben a szektorban. Pontosan ez a tény teszi lehetővé, hogy megnőtt a bevezetések száma. Egyre inkább tudunk az adott, nagyon szerteágazó gazdasági terület problémáira, igényeire „testreszabott” megoldást adni az automatizálás által.
Azt valljuk egy logisztikai rendszer tervezése tekintetében, hogy azt jól csak a megbízónkkal közösen tudjuk elvégezni. Ismerjük a technológiai és technikai lehetőségeket, a partnerünk pedig ismeri a saját igényeit. Ennek a két dolognak kell egymáshoz maximálisan illeszkednie úgy, hogy kellő mértékű rugalmasságot biztosítsunk a hosszútávú alkalmazhatóság érdekében.
Tehát nem gazdasági szektorokra, hanem logisztikai folyamatelemekre, technikai, technológiai megoldásokra, irányításokra koncentrálunk, és az azokból épített hatékony integrációban hiszünk. Hogy milyen speciális igényeknek kell megfeleljen (agrárium, ipar stb.) az adott rendszer, az a tudás, a megrendelői tudás, hogy milyen eszközökkel, technológiákkal, folyamatirányítással tudjuk végrehajtani az elvárást, az a mi tudásunk. Ez a két tudásbázis kell, hogy találkozzon a sikeres tervezéshez, megvalósításhoz, üzemeltetéshez. A partnereinkkel közösen tervezzük és álmodjuk meg a jövő raktárait.
Mondhatjuk, hogy vannak bizonyos szektorokba preferált megoldások adott igényre, de nem támogatjuk a trendiségalapú tervezést. Minden esetben megvizsgáljuk, értékeljük a megoldásokat az adott igényeket fókuszba helyezve. A sikeres megoldás kulcsa, hogy mindig a feladatra, kihívásra koncentráljunk, az határozza meg a technikai megoldást. Hibának gondolom, ha az adott problémára „csak” egy eszközt veszünk. A megoldáskeresés nem eszközvásárlás. Szerencsés, ha a kiválasztás nagy lehetőséghalmazból történik, és a tervező, kivitelező tisztában van a rendszerbe illesztés összes buktatójával. Látunk megoldásokat, amikor egy-egy ügyfél megvásárol egy automata berendezést, rendszert a gyártótól, utána pedig nem tudja használni, vagy nem kellően tudja használni, mert az eszköz nem lett rendszerbe illesztve, nincs megfelelő kapcsolata a környezetével. Ezek a döntések gyakran a gyártók agresszív értékesítésére, az ügyfél rendszerszemléletének hiányára vezethetők vissza. Egy teljes körű automatizálás sokszor több automata eszköz, berendezés rendszerbe illesztésével érhető el, igy a rendszerintegrációs képesség a kulcsa a jó megoldásnak. Az eszközök felett pedig egy profi folyamatirányító szoftvernek kell állnia, mely valamennyi eszköz, rendszer felett rendszerszintű megoldást ad.
Hamarosan saját fejlesztésű AGV-t vezethetünk piacra
Önt mi vezette az intralogisztikai fejlesztői, szolgáltatói szektorba?
– A legfőbb mozgatórugó, hogy az általunk tervezett és fejlesztett automata rendszerek minél inkább a saját (QLM) hatáskörünkbe kerüljön. A rendszerüzemeltetés során ne függjön cégünk teljesítménye más komponensszállítók teljesítményétől. Sajnos a kezdeti időszakban többször kerültem olyan helyzetbe, hogy az automata logisztikai rendszerünk valamelyik komponens-szállítója (AGV, rakatképző robot stb.) a rendszertervekkel ellentétben nem tudta teljesíteni az elvárt szintet. Ilyenkor – amennyiben magunk nem tudtunk beavatkozni, mert nem fértünk a vezérlőszoftverekhez, PLC-hez –, csak a szállító hozzáállásán múlt, hogy a vállalt rendszerszintű kötelezettségeinket tudtuk-e teljesíteni. Sajnos több esetben is jártunk úgy, hogy a komponensszállító nem tudta (vagy nem akarta) megoldani a problémát és mi, illetve a megrendelőnk tehetetlenül elszenvedtük ennek minden következményét. Ezek a helyzetek szülték meg bennem azt a döntést, hogy az általunk tervezett rendszerek üzemeltetését minél magasabb szinten a kezünkben kell tartani.
Napjainkra rendelkezünk saját fejlesztésű, saját tulajdonú raktárirányítási szoftverrel (QLM-WaProM = Warehouse Management System = WMS), mely alkalmas az automata, de akár a manuális intralogisztikai folyamatok teljes körű irányítására. Szintén rendelkezünk saját fejlesztésű anyagáramlást irányító szoftverrel (QLM-MFC = Material Flow Control), mely képes komplex szállítópálya-rendszereket, állványkiszolgáló gépeket, egyéb automata komponenseket irányítani a WMS utasításai szerint. Ezekkel a szoftverekkel már alapvetően saját kézben tarthatjuk az intralogisztikai folyamatainkat.
A fejlesztési sikereinken felbátorodva további kutatásfejlesztési tevékenységet is végzünk. Jelenleg egy vezető nélküli targoncaflotta optimális irányítására fókuszáló automata rendszert fejlesztünk. Ennek a fejlesztésnek eredményeként hamarosan rendelkezni fogunk saját fejlesztésű vezető nélküli targoncákkal (AGV) és az azokat irányító QLM-IFMS (Intelligent Forklift Management System) szoftverrel, mely képes az anyagmozgatási feladatokat a prioritások és optimális teljesítmények figyelembevételével gazdaságosan levezényelni többféle gépből álló és nagyobb mennyiségű AGV-flotta esetén. Ezenkívül most fejlesztünk egy „újragondolt” raklapos szállítópálya-rendszert is, mely a tervek szerint jövő év tavaszán kerül bevezetésre.
Összességében elmondhatom, hogy a QLM küldetésének tekinti, hogy ne csak beszéljen a jövő raktározási kérdéseiről, logisztikai folyamatiról, hanem aktív szereplőként akár részt is vegyen, mint meghatározó szereplő. Ez a szemlélet folyamatos kihívásokat támaszt a QLM dolgozói elé, és ezáltal tudunk hitelesen beszélni e szakmáról is.
Itt minden tervezés igény szerinti részletes adatgyűjtéssel kezdődik
Amikor részleges vagy teljes raktárrendszer-tervezéssel keresik meg, mi a személyes ambíciója, célja szakmai és partneri értelemben?
– A legfőbb cél a legjobbat megalkotni az ügyfél részére. Természetesen figyelembe véve a tényleges jelenlegi és jövőbeli igényeket, a rendelkezésre álló körülményeket és partner lehetőségeit.
Nálunk minden tervezés egy nagy és az igények szerinti részletes adatgyűjtéssel kezdődik. Ezt követően határozzuk meg megrendelőnkkel közösen a tényleges tervezési adatokat, szempontokat és tervezési célokat. A tervezés kezdeti szakaszában elemezve megvizsgáljuk az összes szóba jöhető technikai, technológiai megoldást, melyek közül kiválasztjuk igényre szabva a legalkalmasabbakat. Ezután történik egy koncepcióalkotás, mely során 1-3 megoldás is vázlatosan kidolgozásra kerül. A koncepciók elsődleges ütköztetése után a fennmaradó verziókra készítünk döntés-előkészítő anyagot, melyben készül egy nagyvonalú költségbecslés, a rendszerek jellemzőinek összefoglalása, az üzemeltetési költségek, körülmények vizsgálata. Amennyiben a döntés-előkészítő anyag alapján a megrendelő valamelyik koncepcióra „go”-t mond, az kerül ajánlatkérésre alkalmas szintű kidolgozásra. Általában, amennyiben eljutunk a partnerünkkel eddig a pontig, akkor nála már vannak olyan kollégák, akik képesek a beérkezett ajánlatokat értékelni, és egy ajánlati tárgyalást lebonyolítani. Így előfordul, hogy ebben a szakaszban mi már nem is kellünk az ügyfél oldalán. Amennyiben ez így alakul, akkor szívesen teszünk mi is ajánlatot a rendszer kivitelezésére, bevezetésére és üzemeltetésére. Volt olyan eset, amikor a partner szerette volna, hogy maradjunk mellette, és őt képviselve bonyolítsuk le (természetesen vele közösen, csak a mi szakmai irányításunk alatt) a versenytárgyalást, segítsük kiválasztani a technológiai szállítót és épületkivitelezőket, azaz vigyük végig egészen a beüzemelésig a teljes projektvezetést. Ebben az esetben – amikor elfogadtuk ezt a felkérést – nem vettünk részt az ajánlatadási szakaszban.
Számunkra az a legfőbb cél, hogy megbízónk a folyamat végére megkapja azt a jelentős minőségi és mennyiségi javulást, rendszerszintet, melyért érdemes az intralogisztikai fejlesztést végrehajtania.
(Fotók: QLM)
Kohout Zoltán
