Adelmann Dorottya, a Soproni Egyetem tervezőgrafikus hallgatója egy fiktív borcsomagolással pályázott a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre. A munkáját különdíjjal jutalmazták.
A tervezőgrafikához közelállók jelentős része már gyermekkorában is szeretett rajzolni. Beszélgetésünk elején arról kérdeztem Adelmann Dorottyát, hogy nála is így történt-e. – Gyermekkoromban leginkább megfigyelőként voltam jelen a környezetemben, és eleinte nehezemre esett megérteni a szociális normákat. Azt, hogy miért nem bámuljuk meg egymást a buszon, miért mosolygunk, ha fotó készül rólunk, miért ódzkodunk egyes dolgok kimondásától. Azóta persze megtanultam eleget tenni a felém támasztott elvárásoknak. Habár akkor még nem sejtettem, hogy a munkámban később mekkora szerepet játszanak majd nemcsak ezek a kérdések, de maga a megfigyelés ténye is. És persze én is szerettem rajzolni.
A művészet nem csupán önkifejezés
Mikor döntött úgy, hogy ezt a pályát választja?
– Voltam olyan szerencsés, hogy a szüleim és a tanáraim támogattak a képességeim fejlesztésében. Már a középiskola választásánál is ezt a területet választottam, és a sikeres felvételi vizsga után a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban tanultam alkalmazott grafikusi szakon.
Egy OKJ-s képzésen is részt vettem, ahol a teljesen új közösség mellett rengeteg, korábban nem tapasztalt behatás ért, amelyek kiszélesítették a látókörömet. A képzés sok szempontból megváltoztatta a gondolkodásmódomat azonkívül is, hogy a velünk nap mint nap szembejövő plakátok, csomagolások, szórólapok és egyéb hordozók teljesen más értelmet nyertek.
Előtérbe került bennem a kritikus gondolkodás jelenősége, illetve a felelősségvállalás kérdése. A művészettel kapcsolatos addigi képzeteim lerombolódtak, amikor rájöttem, hogy az nem pusztán önkifejezést jelent, hanem az általunk megélt valóságot tükrözi vissza a művész által képezett szűrőn keresztül. Az általam korábban használt, teljes mértékben impulzív alkotási folyamatot felváltotta a tudatos tervezés, a brainstorming. Az esztétikai élmények a vizuális kommunikáció és a figyelemfelhívás eszközévé redukálódtak, nem pedig a tartalom helyébe léptek.
Ezt követően a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakára jelentkezett, és nyert felvételt.
– Igen, jelenleg a Soproni Egyetem másodéves hallgatója vagyok. A korábban megélt budapestihez képest a soproni nyugodt környezet össze sem hasonlítható – ettől a légkörtől jobbá válik a közérzetem. Az új közeg mellett az új tantárgyak pedig a szakmai fejlődésemre gyakorolnak pozitív hatást. Például csomagolásgrafikát önálló tantárgyként eddig még nem tanultam, pedig a gyakorlatban elengedhetetlen része az alkalmazott grafikusi munkakör betöltéséhez.
Nagy öröm számomra, hogy több kiállításon lehetőségem nyílt már kiállítóként részt venni és pályázatokra nevezni, amelyeknek köszönhetően értékes tapasztalatokat szerezhettem.
Az arculati elemeket a természet formavilága ihlette
A diákoknak kiírt csomagolástervezési versenyre is nevezett egyik munkájával, amit díjaztak is. Mutassa be kérem ezt a tervét!
– A HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre egy borcsomagolással pályáztam, amit fiktív márkához készítettem. Ezt a munkámat a szakmai zsűri különdíjjal jutalmazta.
A csomagolás arculati elemeit a természet formavilága inspirálta, amit igyekeztem a címkén megjeleníteni. A tervezésnél ügyeltem arra, hogy a bonyolult minták és az egyszerű, szabályos formák aránya ne csupán harmonizáljon, de egészítse is ki egymást, hogy végül egy letisztult összkép valósuljon meg. A csomagolás ajándékozásra és tárolásra egyaránt alkalmas, hiszen az izgalmas megvalósítástól függetlenül teljes mértékben ellátja a funkcióját.
Nagyon örülök, hogy a Soproni Egyetemen tanulhatok. Úgy gondolom, hogy grafikusként kötelességünk a társadalmi felelősségvállalás, mivel a felületek, amelyekre tervezünk, platformot biztosítanak számunkra. Még nem tudom, hogy ebben a szakmában fogok-e elhelyezkedni, mivel mindenképp szeretném magam több, akár teljesen más területen is kipróbálni. Az viszont biztos, hogy hosszú távon a fejlődés a célom – grafikusként és emberként egyaránt.
Rosta Péter, Szarka Judit Soproni Egyetem