Napjainkban a hatályos jogi szabályozás Magyarországon még kizárólag az autonóm járművek tesztelési céllal történő alkalmazását teszi lehetővé, amihez európai szinten is kiemelkedő minőségű infrastruktúra áll rendelkezésre. Szakértők szerint azonban az autonóm járművek 10 éven belül a közúti közlekedés szokásos résztvevőivé válhatnak. Annak érdekében, hogy a magyarországi reguláció ne maradjon le a technológia fejlődésétől, szükségszerű az előre történő szabályozás és annak vizsgálata, hogy mely külföldi államok jogi szabályozása állítható mintaként a jövőbeli hazai kodifikációs tevékenység számára.
Lépést tud-e tartani a jogi szabályozás a technika fejlődésével?
Az önvezető járművek koncepciója gyökeresen változtatja meg a 21. századi közlekedés rendszerét. Az önvezetés napjainkban a mesterséges intelligenciához hasonló buzzwordként tartható számon a gazdaság, a műszaki tudományok, és nem utolsósorban a jog területén.
Az Európai Bizottság 2016. évi jelentése már kiemelte, hogy a közúti balesetek mintegy 95%-ában az emberi mulasztás játszik központi szerepet. E problematika kiküszöbölésében is hatalmas segítséget nyújthatnak az autonóm járművek a közlekedés biztonságának előmozdításával, ezzel egyidejűleg a kényelem fogalma is egészen új értelmet nyerhet. Gondoljunk csak bele abba, hogy a teljes önvezetés elérésével lehetségessé válhat, hogy a járműben tartózkodók mindegyike filmet nézzen vagy aludjon, miközben nagy sebességgel haladnak az autópályán. Kiemelendő, hogy ez a szituáció jelenleg már nem kizárólag a science-fiction filmekben fordulhat elő.
A kaliforniai San Franciscoban, Los Angelesben, illetve a texasi Austinban már bárki által igénybe vehetők a Google leányvállalataként működő Waymo, illetve a General Motors által támogatott Cruise technológiai cégek által üzemeltetett robotaxik. Kijelenthető, hogy az önvezető technológia az említett gyakorlati alkalmazásokkal már berobbant a mindennapi életbe. Azonban felmerül a kérdés, hogy a jogi szabályozás lépést tud-e tartani a technika exponenciálisnak tekinthető fejlődésével. E kérdésre ad választ a közelmúltban elkészült kutatás, amely jelen cikk alapját képezi.
Érdekes tény, hogy az önvezető járművek jogi szabályozásával kapcsolatos kutatások mind nemzetközi, mind hazai szinten kizárólag rendkívül kis szegmensét helyezik a vizsgálódás középpontjába. Még pedig azt, hogy kit terhel büntetőjogi felelősség, amennyiben egy önvezető jármű balesetet okoz. Természetesen esszenciális a kérdés, azonban az egyesült államokbeli példa ellenére napjainkban még nem általános tendencia, hogy az önvezető járművek nagy számban közlekednek a közutakon, így a balesetek száma is elenyészőnek tekinthető. Sokkal nagyobb relevanciával bír annak analizálása, hogy milyen szinten áll a jelenlegi jogi szabályozás azokban az államokban, amelyekben az autonóm vezetés fejlesztése meghatározónak tekinthető. Az összehasonlítás révén ugyanis lehetőség nyílik az esetleges hiányosságok kiszűrésére és a jövőbeli jogalkotás tökéletesítésére.
Egyesült Államok és Kína
Komoly a verseny az autonóm járműtechnológia területén
Kína és az Amerikai Egyesült Államok a legmodernebb technológiák fejlesztésével, alkalmazásával kapcsolatos nagyhatalmi pozíciójáért folytatott versenyben vérre menő harcot folytatnak. E tendencia megfigyelhető a mesterséges intelligencia alkalmazásai és az autonóm járműtechnológia területén is. Az Egyesült Államok föderatív berendezkedése miatt hangsúlyos szerepe van a szövetségi szinten történő jogi iránymutatásoknak annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a tagállami jogszabályok heterogenitása, ugyanakkor az innováció elnyomására ne kerüljön sor.
Elsősorban elengedhetetlen megállapítani, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Államok az önvezető járműfejlesztések motorja kíván lenni, egyelőre sem szövetségi, sem tagállami szinten nem jött létre átfogó önvezető járműspecifikus szabályozási struktúra az országban. Ennek eredményeképpen az autonóm járművek tesztelése és közúti alkalmazása tagállami szinten kerül szabályozásra. A 2024. év júliusi adatai alapján 37 tagállam és Washington D.C. vezetett be autonóm járművekre vonatkozó jogi szabályozást. A legnagyobb relevanciával Nevada és Kalifornia tagállamok jogszabályai bírnak. Nevada volt az első amerikai tagállam, amely jogszabállyal helyezte keretek közé az autonóm járművek alkalmazását, míg Kalifornia az önvezető járművek fejlesztésének, alkalmazásának és társadalmi elfogadásának bölcsőjeként tekinthető az Egyesült Államokban. Így az ott hatályba lépő jogszabályok nemzeti szinten is iránymutatónak tekinthetők.
Nevada a világelső
2011-ben Nevada törvényhozása a világon elsőként vezetett be autonóm járművekre vonatkozó jogszabályt, majd 2017-ben a 69. számú törvényjavaslat (Assembly Bill 69) elfogadásával engedélyezésre került az autonóm járművek tesztelése és közúti forgalomban történő felhasználása. A jelenleg hatályos szabályozásból kitűnik az amerikai piacközpontú felfogás, melynek keretein belül a járműfejlesztő vállalatnak – amely Nevada állam területén található közúton tesztelési tevékenységet kíván végezni – 5 millió amerikai dollár összegű biztosítási igazolásra vonatkozó kötelezettsége áll fenn a Közlekedési Minisztérium felé.
A nevadai szabályozás kulcsponti rendelkezése a teljesen autonóm jármű (fully autonomous vehicle) és a nem teljesen autonóm jármű (not fully autonomous vehicle) közötti dichotómia. A nem teljesen autonóm járműben tesztelés vagy üzembe helyezés során emberi kezelő köteles a járműben olyan pozícióban tartózkodni, ahol egyrészt képes átvenni az autonóm jármű azonnali kézi irányítását, másrészt képes az autonóm jármű azonnali kézi irányításának átvételére az automatizált vezetési rendszer meghibásodása vagy más vészhelyzet esetén. Ezzel szemben a teljesen autonóm jármű emberi kezelő nélkül is tesztelhető, illetve üzemeltethető autópályán, amennyiben a törvényben foglalt követelményeknek megfelel.
A szereplők nincsenek tisztában a jogaikkal és a kötelezettségükkel
A kaliforniai jogi szabályozás szorosan összefügg a tagállamban üzleti tevékenységet folytató robotaxi vállalatok működésével. Az átfogó nemzeti szabályozási keret hiánya miatt a kaliforniai Gépjármű-Felügyelet (California Department of Motor Vehicles, DMV) önvezető járművek közúti alkalmazása és tesztelése terén országszinten is a legjelentősebb, a fogyasztók biztonságát tanúsító szervezeteként tartható számon. A kaliforniai Gépjármű-Felügyelet által került kidolgozásra az Autonóm Járművek Telepítési Program (Autonomous Vehicle Deployment Program), amely keretein belül olyan pénzügyi előírások kerültek megfogalmazásra, amelyeknek meg kell felelniük a gyártócégeknek annak érdekében, hogy a kaliforniai közutakon önvezető járművek üzembe helyezésére legyenek jogosultak. Bár az Egyesült Államokban a kaliforniai kodifikáció igyekszik legnagyobb mértékben lépést tartani a technológia fejlődésével, jelenleg a törvényhozás a járműfejlesztő cégek profitnövelésének kielégítését helyezi előtérbe a tesztelésre és üzembe helyezésre vonatkozó engedélyek nyújtásával.
Azonban olyan lényeges kérdések, mint a polgári jogi felelősségi rendszer, nem kerültek tisztázásra a hatályos jogszabályban. Az egyes esetekben akár napról napra változó kodifikációs munka rendkívül hektikusnak tekinthető, hiszen sem a gyártócégek, sem a közszolgáltatók, sem az autonóm taxiszolgáltatást igénybe vevő természetes személyek nincsenek tisztában a jogaikkal és a kötelezettségeikkel. Ennek eredményeképp San Francisco városa 2024. év elején pert indított a Kaliforniai Közüzemi Bizottság (California Public Utilities Commission, CPUC) ellen, amely engedélyezte a Waymo és Cruise autonóm taxivállalatok Kaliforniában történő terjeszkedését.
Németország
Korán felismerték az önvezető járművek jelentőségét
Az autóipar mindig is az egyik legjelentősebb szegmense volt a németországi gazdaságnak, így az ágazatban rejlő kutatási, illetve fejlesztési tevékenység is kiemelkedő szerepet játszik. Németország korán felismerte az önvezető járművek jelentőségét és a technológiában rejlő kihívásokat a jog, az infrastruktúra, az innováció, valamint a kiberbiztonság és az adatvédelem szempontjából. Angela Merkel kormánya 2015-ben publikálta „Az automatizált és hálózatba kapcsolt vezetés stratégiája” elnevezésű dokumentumot, amelyben gazdasági célkitűzésként került megfogalmazásra, hogy az ország az automatizált és összekapcsolt járművek vezető beszállítójává, valamint ezen új technológia vezető piacává váljon. Már ez a stratégia is hangsúlyozta, hogy a közúti közlekedés jogi szabályozásának fundamentumaként szolgáló közúti közlekedésről szóló törvénynek (Straßenverkehrsgesetz, StVG) biztosítania kell az autonóm járművek teljes körű közlekedését a közutakon.
Erre reagálva Németországban két fő pillérből álló szabályozási rendszer jött létre az önvezető járművek szabályozására vonatkozóan, amely paradigmaváltást jelenthet a közúti közlekedés történetében. A Digitalizációért és Közlekedésért Felelős Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Digitales und Verkehr) által megalkotott önvezetésről szóló törvény (Gesetz zum autonomen Fahren) 2021. július 28-án lépett hatályba, amit az automatizált és autonóm vezetési funkcióval rendelkező gépjárművek üzemeltetésének szabályozásáról és a közúti közlekedési szabályok módosításáról szóló rendelet (Verordnung zur Regelung des Betriebs von Kraftfahrzeugen mit automatisierter und autonomer Fahrfunktion und zur Änderung straßenverkehrsrechtlicher Vorschriften) tölt meg részletes tartalommal. A jogszabályban rejlő újdonság, hogy a rendelkezdések egész Németországra kiterjednek.
Mit szabályoz pontosan a törvény és a rendelet?
A törvény központi rendelkezéseként a következő tartható számon: az autonóm vezetési funkcióval rendelkező jármű rendelkezik vezetővel, azonban a rendeletben meghatározott eljárás szerint engedélyezett üzemeltetési területen nem köteles a vezetési feladatokat önállóan végrehajtani. Továbbá problémák felmerülése esetén lemondhat arról, hogy a járművet úgynevezett minimális kockázatú állapotba hozza. Ebben az esetben a vezető helyett a műszaki felügyelet hoz szükséges intézkedéseket, aki egy külső helyszínről alakít ki kapcsolatot a járművel, és jogosult a vezetési manőverek jóváhagyására vagy előírására, illetőleg beállíthatja a járművet úgy, hogy instrukciói alapján minden vezetési feladatot a jármű hajtson végre.
A szabályozás értelmében tehát előfordulhat olyan közlekedési szituáció, amikor egy távoli irányítóközpontban ülő természetes személy, a műszaki felügyelő – elsődlegesen a baleset elkerülése érdekében – ténylegesen képes a jármű feletti irányítás átvételére.
A németországi jogi szabályozás kiemelt figyelmet fordít az adatvédelemre, így nem meglepő, hogy az önvezetésről szóló törvény külön szakaszban részletesen szabályozza az üzembentartónak, a gépjármű üzemeltetése során fennálló adatkezelési kötelezettségeit. A törvényben taxatív módon felsorolt adatokat – például a jármű autonóm vezetési funkciójának deaktiválására és aktiválására, illetve a járműnek kívülről küldött információkra vonatkozó adatokat – az üzembentartó köteles tárolni. Az üzembentartó adattárolási kötelezettsége több esetben áll fenn: műszaki ellenőr beavatkozása, balesetek és balesetközeli helyzetek, nem tervezett sávváltás vagy kitérés, valamint működési hibák. Fontos megjegyezni, hogy a jármű üzembentartója a Szövetségi Közlekedési Hatóság (Kraftfahrt Bundesamt) kérésére köteles továbbítani a tárolt adatokat.
Az autonóm funkcióval rendelkező járművek közúton történő megjelenésének jogilag egyik legrelevánsabb kérdésköre az üzembehelyezést megelőző engedélyezési eljárás. A törvényben háromlépcsős eljárási rendszer kerül deklarálásra, aminek részletes szabályait a rendelet tartalmazza.
Az eljárási struktúra legfőbb elemei:
• a működési engedély beszerzése a Szövetségi Közlekedési Hatóságtól (Kraftfahrt-Bundesamt) az autógyártó által,
• pontosan körülhatárolt üzemeltetési területre vonatkozó működési engedély kibocsátása az üzembentartó részére,
• az autonóm vezetési funkcióval rendelkező gépjármű közúti nyilvántartásba vétele és a jármű okmányainak kiállítása. Kétségkívül megállapítható, hogy a jogi szabályozás Németországban tekinthető a legmodernebbnek világszinten, hiszen az első ország, amely az automatizált vezetés teljes körű, az egész országra kiterjedő jogi keretével rendelkezik. Ennek ellenére is fellelhetők hiátusok a szabályozási rendszerben, mivel a polgári jogi felelősségi rendszer nem került kidolgozásra sem a törvényben, sem a rendeletben.
Európai Unió
Az uniós szabályozás köti a jövőbeli magyarországi kodifikációs tevékenységet az önvezető járművek vonatkozásában, hazánk tagállami pozíciója miatt.
Annak érdekében, hogy az innováció zöldlámpát kapjon – egyúttal az állampolgárok alapvető jogai, a demokrácia, valamint a környezeti fenntarthatóság védelme is biztosított legyen –, az unió felismerte, hogy az önvezető járműtechnológia legfőbb támogatójaként funkcionáló mesterséges intelligencia működésének jogszabállyal történő regulációja elengedhetetlen. Ennek hatására 2024. augusztus 1-én sor került az Európai Uniónak az Európai Parlament által elfogadott mesterséges intelligenciáról szóló korszakalkotó rendeletének (EU AI Act) hatályba lépésére.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendelet közvetlen módon nem tartalmaz rendelkezéseket az autonóm járművekre vonatkozóan. Az uniós jogalkotás azonban nem hagyta teljes mértékben figyelmen kívül e technológia szabályozását. A jelenleg hatályban lévő jogszabályok közül kiemelendő az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2144 rendelete, amely részletes előírásokat fogalmaz meg a személyszállító és árufuvarozó járművek, a pótkocsik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról.
Az európai uniós kodifikációs munka innovativitását illusztrálja, hogy a jogi gondolkodás nem elméleti síkon zajlik, hanem a gazdaság, a technológia és a jog összehangoltságát igénylő típusjóváhagyási rendelkezésekkel. Kardinális kérdés, hogy mi lesz a jogalkotói tevékenység következő lépése. Az egységes szabályozás kérdésköre kerül középpontba vagy az autóipari piac fogja továbbra is diktálni a jogszabályalkotást?
A hazai szabályozási környezet
Napjainkban a hazai jogi szabályozás az autonóm járművek tesztelési céllal történő alkalmazását teszi lehetővé, aminek alapját három jogszabály biztosítja. A 11/2017. (IV.12.) NFM rendelet, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV.12.) KÖHÉM rendelet, valamint a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV.12.) KÖHÉM rendelet. Ezek szabályozzák a tesztelések teljes folyamatát, azok elő- és utószakaszaikat. A miniszteri rendelet által eszközölt módosítások eredményeképp Magyarországon közforgalom elől elzárt úton, zárt tesztpályán, valamint a közúti forgalomban is lehetséges a fejlesztési célú autonóm járművek tesztelése.
Szakértői vélemények a jövőbeli kodifikációs kihívásokra vonatkozóan
Annak érdekében, hogy a gyakorlatban is alkalmazható normarendszer kerüljön megalkotásra, elengedhetetlen a jog és a műszaki tudomány közötti együttműködés, különösen a legmodernebb technológiák jogi szabályozása esetén. Az önvezető járművek jogi szabályozásának szakértőivel készített szakmai interjúk hangsúlyozzák e kooperáció jelentőségét, illetve azt, hogy az elméletnek és a gyakorlatnak szoros összefüggésben kell állnia egymással.
Daniel Lok, (a németországi Uber vezetője) a Berlinben, 2024 márciusában megrendezett egyik legrangosabb autóipari konferencián két szempontot emelt ki az önvezető járművek jövőbeli szabályozására vonatkozóan: a rugalmas jogszabályok koncepcióját és az adatvédelem szabályozásának létfontosságát. A folyamatos innováció miatt a jogszabályok permanens módosítási kényszere kedvezőtlen, ennek okán megfontolandó a jogszabályok rugalmassága. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miként lehetne rugalmasságot biztosítani. A németországi minta alapján a törvények kizárólag a keretszabályokat foglalják össze, míg a rendeletek töltik meg ezeket részletes tartalommal.
A volt technológiai és ipari miniszter, Palkovics László kulcsfontosságú szerepet töltött be az önvezető járművek tesztelési céllal történő alkalmazásához szükséges infrastruktúra, illetve az e tevékenységet támogató hazai jogi keret kidolgozásában. „Magyarország a tesztelést lehetővé tevő jogszabályok megalkotásakor teljes mértékben a német szabályozást emelte be a magyar jogrendszerbe, hozzáigazítva a hazai közlekedési környezethez” – mondta.
De lege ferenda
A cikk fundamentumát képző kutatási munka három pillérből álló hipotézist állított fel:
• elengedhetetlen egy nemzetközi szinten átfogó, egységes jogi keretrendszer kialakítása az önvezető járművek vonatkozásában, különös tekintettel az Európai Unióra.
• Szükségszerű előzetesen szabályozni az autonóm járművek működését, mielőtt e technológia a közúti közlekedés szokásos résztvevőjévé válik.
• Indokolt a magyarországi kodifikációs tevékenység mielőbbi megkezdése e területen, különös figyelmet fordítva a németországi jogalkotás eddigi eredményeire. A jelenlegi hazai jogi szabályozás megfelelő fundamentumként szolgálhat arra, hogy a jövőben üzemszerűen is lehetséges legyen autonóm járművek közutakon történő forgalomba hozatala. A jogászok, a gazdasági szereplők és a műszaki szakemberek összefogása azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy e folyamat problémamentesen, a modern technológiák elterjedése előtt fennálló társadalmi félelem enyhítésével menjen végbe.
Reisinger Viktor
A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója, az Új Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíjasa.
Témavezetője: Dr. Pogácsás Anett, PPKE JÁK, Polgári Jogi Tanszék
