Beszélgetés Kabdebó Miklóssal az elmúlt 30 év nyomdaipari változásairól
Molnár Tamás a nyomdaipar területén több évtizedes tapasztalattal rendelkező Kabdebó Miklóst kérdezte az elmúlt évtizedek nyomdaipari változásairól, és arról, hogyan készíthetők hullámkartonból stabil, szétszedhető, megfelelő teherbírású építmények.
Akkoriban még se híre se hamva nem volt a digitális feldolgozásnak
Sokan nem is gondolnák, hogy hullámkartonból akár 6,5 méteres építmény is készíthető – pedig igen. Mielőtt erre tértünk volna, arról kérdeztem Kabdebó Miklóst, hogy mikor, miként került kapcsolatba a nyomdászattal.
– A nyolcvanas évek végén, gépmesterként kezdtem dolgozni, később pedig ügyfélkapcsolattal és a megrendelések szervezésével foglalkozó szakember lettem. Ez az időszak 1994-ig tartott. Akkoriban még se híre se hamva nem volt a digitális feldolgozásnak, így az összes nyomdai munka úgy indult, hogy síkfilmet kellett készíteni, ugyanis az akkori lemezkészítés minden esetben filmet használt eredetinek. Mi is ilyen filmelőhívással, azaz levilágítással, próbanyomatokkal és nyomdai előkészítéssel foglalkoztunk.
Amikor a CTP kezdte kiszorítani a síkfilmet, és a nyomdák már számítógépes állományból, közvetlenül állították elő a nyomólemezeket, akkor mi is átálltunk a nagy formátumú nyomtatásra. Ebben az akkor induló, és gyorsan növekvő nyomdai szegmensben viszont gyorsan kiderült, hogy a sok frissen alakult vállalkozás között akkor megnyerhetünk magunknak komoly megrendelőket, ha nemcsak a nyomtatást, hanem az utána következő építési és dekorációs munkákat is vállaljuk. Ez ugyanis hozzáértést, speciális szerszámokat, gépeket anyagismeretet igényel. A megrendelő nem sokra megy egy 80–100 m2-es épületmolinóval – ha csak úgy átadjuk neki, nem tudja a hóna alá csapni, és sokszor az idő rövidsége miatt sem tud plusz alvállalkozót találna a felrakásra. Egyszerűbb, ha mi végezzük el ezt a feladatot is.
Gyorsan kiderült, hogy ez jó irány, és ebben azóta is kimagaslóan jók vagyunk. Bővítve a portfóliónkat, az üzleti berendezésektől, a POS kihelyezéseken át jutottunk el a komplex kiállítások megvalósításáig. Újabb fordulópontot jelentett, amikor 2005-ben érkezett egy megkeresés, melynek keretében a Crystal Nails kért fel minket egy összetett kiállítási pavilon kivitelezésére. Ennek a munkának egyik érdekessége és egyben szakmai kihívása is volt, hogy olyan installációt kértek, ami elég nagy ahhoz, hogy minden helyszínen magára vonja a figyelmet, és helyet biztosít a cég termékeinek. A rendezvény befejezése után pedig szétszedhető, hogy utána repülőn is könnyen szállítható legyen egyik helyszínről a másikra, tekintettel a nagy távolságokra. Itt próbáltuk ki azt az ötletet, ami napjainkra oda fejlődött, hogy két évvel ezelőtt több mint 30 000 m2-nyi területen építettünk kiállítást.
Több mint 6,5 méteres stand hullámkartonból
Ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis sok minden történt addig, ha jól tudom.
– Visszakanyarodva a Crystal Nails építésre. Itt jön képbe Tornyai Arzén, aki már régóta kísérletezett azzal, hogyan lehet hullámkartonból építeni stabil, szétszedhető, és megfelelő teherbírású építményeket. Az ő ötletével sikerült egy nagyon impozáns, több mint 6,5 méter magas standot gyártani, gyakorlatilag papírból. Ezt az ötletet azóta szabadalmaztatta is. Ennek a rendszernek a lényege egy moduláris fali elemrendszer hullámkartonból, amiből egy önmagában megálló építményt sikerült összerakni – ráadásul szinte korlátlan magasságig építhető. A súlyelosztása egyenletes, könnyen és gyorsan építhető volt. Ha bármely eleme sérült, akkor könnyen és gyorsan lehetett cserélni. És ami még fontos, hogy Magyarországon el tudtuk készíteni. Felraktuk két raklapra, kijuttattuk Amerikába, és a helyszínen két ember összeépítette. A Crystal Nails roadshow jelleggel több államban vett részt kiállításokon, ezért az is szempont volt, hogy ne kelljenek hozzá kamionok ahhoz, hogy a helyszínre szállítsák. Még azt is megoldottuk, hogy kis tükörplasztikkal bélelt dobozokat helyeztünk el a kartonban, ahová a termékeket el lehetett helyezni. Ezeket LED-lámpákkal világítottuk meg, ami hozta azt a látványvilágot, amit a cég menedzsmentje elvárt. Ez volt az első kiállítási installáció, amit elkészítettünk.
Azért az első építés emlékezetes maradt mindannyiunk számára, mert kissé kalandosra sikerült. Az első megjelenés Sacramentoban volt. Majd két hétig tartották bent a vámosok a raktárukban a szállítmányt, gyakorlatilag az utolsó pillanatban tudott elindulni a teherautó, amikor mi már a repülőn ültünk, és indultunk a helyszínre. Ott ezt még egy viszonylag kisebb alapterületen építettük, ráadásul egy kisebb félreértés miatt az eredeti elképzeléshez képest fele annyi idő állt rendelkezésünkre a felállításra, úgyhogy előtte csupán egyszer rakhattuk össze az építményt. Végül minden sikerült időre, és indulhattunk tovább Long Beachre, Kaliforniába, ahol már teljes területen bemutathattuk a Crystal Nails termékeket.
Azt azért még meg kell említeni, hogy szerencsére minden kiállítóterem nagy belmagassággal bírt, így nem okozott gondot a 6,5 méter magas stand építése. Akkoriban az volt az alapkoncepciónk, hogy Amerika arról híres, hogy ott mindenből a legnagyobb van, ezért legyen ez is minél nagyobb. Rájöttünk arra is, hogy azért is volt olyan feltűnő az építményünk, mert a hagyományos kiállításnál alkalmazott építési anyagokból 3 méter fölé bajosan tudnak építkezni, mert az anyag nem bírja el magát. Ráadásul a plusz belógatott tábla vagy molinó a mennyezetről iszonyú drága, ezért senki sem használta ki ezt a lehetőséget. Tulajdonképpen, kartonból épített standot senki sem látott még, ezért szinte mindig az történt, hogy sok kiállító jött csodálkozva és érdeklődve, hogy mi is ez az anyag, és hogy lehet ebből ekkora szerkezetet építeni. Nemcsak a torony, de a bútorok is kartonból készültek, és ők ilyet még nem láttak. Ez azóta sem sokat változott, mert ma is sokan rácsodálkoznak arra, hogyan lehet papírból ilyen nagy teherbírású és esztétikus építményeket létrehozni. A legtöbben ezt az anyagot leginkább akkor látják, mikor mosógépet vagy hűtőszekrényt vásárolnak, és otthon kicsomagolják a dobozából. El sem tudják képzelni, hogy megfelelő hajtási móddal ez olyan szilárdságú építményt képes alkotni, mint egy ülőbútor vagy egy 5–7 méteres torony. Az is érdekes, hogy az IKEA egyes asztallapjaiban is méhsejtszerkezetű karton található – tehát ezt használja a bútoripar is, aminek előnye, hogy csekély a súlya, és könnyen újrahasznosítható.
Erről beszélnél részletesebben – mármint az újrahasznosításról? Úgy látom ugyanis, hogy most a csomagolóiparban ez minden gyártónál kiemelkedő szempont, amit hangsúlyoznak is a marketingkampányukban.
– Mindenekelőtt érdemes arról beszélni, hogy hagyományosan milyen anyagokat használunk a kiállításépítésnél. Mi is építünk másféle anyagból kiállítást. Használunk gipszkarton-falakat, bútorlapot, standard szabványosított elemeket, amik előre gyártott részekből, tetszés szerint összeépíthetők. Azonban, ha valaki egy kicsit is egyedi megjelenést szeretne, akkor már nemcsak a típuselemeket használjuk, de szükség van egyedi tervezésre és gyártásra. Sokszor történik az is, hogy a típusvázat úgy díszítik fel, hogy már eltűnik mögötte a vázrendszer. Mi jellemzően inkább már az építésben is rendhagyó megoldásokat alkalmazunk. Sokszor a már említett gipszkartont és bútorlapot használjuk, aminek az újrahasznosítási értéke sajnos nulla. Ellentétben a hullámkartonnal, ami viszont 100%-ban újrahasznosítható.
Adódik a kérdés. Ha ekkora a különbség nemcsak újrahasznosíthatóság szempontjából, de egyedi építhetőség, súly és minden egyéb nézőpontból, akkor miért nem kérik a megrendelők gyakrabban, illetve miért nem használják az építőcégek ezt az anyagot?
– Félnek tőle, mert nem ismerik. Ahogyan az amerikai példából is látszott, sokszor a saját szemüknek is alig hisznek az emberek. A papírt könnyű, sérülékeny és kis teherbírású anyagnak gondolják, ami igénytelen és olcsó megjelenést kölcsönöz a standnak. Ez persze nem igaz, de mint minden sztereotípia elterjedt, és mélyen beleivódott a közvélekedésbe.
Erre nagyon jó példa az első Planet környezetvédelmi kiállítás története. A Crystal Nails stand építése után több, kisebb egyedi építésünk volt. Például a Novartisnak is készítettünk szétszedhető és szállítható installációt, amit nagyon szerettek, és éveken keresztül használtak is. 2019-ben megkeresett minket a Kárpát Expo szervezője azzal, hogy tervezzük meg és építsük fel a kiállítás következő verzióját kartonból. A Kárpát Exporól tudni kell, hogy egy sorozatkiállítás, ahol fontos szempont volt, hogy újrahasznosítható anyagból készüljön minden. A megkeresés úgy szólt, hogy hullámkartonból szeretnék megvalósítani. El is készítettük a látványtervet, a legnagyobb megelégedésükre.
A Kárpát Expo szakkiállításon több mint 240 kiállító volt. Hozzá kell tenni, hogy nagyon picik voltak a standok, gyakorlatilag egy pultot kapott minden cég vagy szervezet. A kiállítás célja az volt, hogy összehozza a magyarországi vállalkozásokat a környező, magyar lakta cégek vezetőivel. Itt a személyes kapcsolatfelvétel volt a cél, nem feltétlenül a termékpaletta bemutatása. Maga a kiállítás a Millenáris kiállítói központban került megépítésre.
Ezután egy évre jött a Planet Expo megkeresése, és ez nagyon jó példa volt arra, hogy milyen tartózkodás nyilvánul meg a papír ilyetén felhasználásával szemben. Pedig adta magát az ötlet, hogy egy, a környezetvédelmi edukációval foglalkozó kiállítást célszerű lenne újrahasznosítható anyagból építeni, ami lehetne akár papír is. Meg is kerestek minket ezzel az ötlettel, és mi ismét biztosítottuk őket arról, hogy képesek vagyunk megvalósítani. Ők azonban bizonytalanok voltak ezzel kapcsolatban. Az győzte meg a megrendelőt, hogy építettünk egy bemutatófalat, és mutattunk fényképeket a megvalósult építményekről. Az ezzel foglalkozó cégek sem tudják elképzelni, hogy ekkora építmények készíthetők ebből az anyagból. Itt is minden időre elkészült. Mi építettük az edukációs részt is, ahova gyerekcsoportokat hoztak. Habár a pandémia kellős közepén volt a rendezvény, így is nagy sikernek örvendett. Számunkra is komoly sikert jelentett, hiszen 6500 m2-en építettük fel, ami páratlan volt – ilyet korábban még nem gyártottunk.
Utána jött két évre rá a következő Planet Expo 2022-ben, amit már szinte teljes egészében (a kiállítóit teljes egészében és az edukációs szekció egy részét) mi építettünk. Itt az „A” pavilonban több mint 20 000 m2 területen építettünk, a „D” pavilonban pedig 5200 m2-en. Valójában itt vizsgázott az építési rendszerünk igazán, hiszen nemcsak az anyagnak kellett teljesítenie, de bebizonyosodott az is, hogy alapvetően nem hozzáértő, hanem betanított diákmunkásokkal 6 nap alatt felépíthető az egész kiállítás. Hozzá kell tenni azt is, hogy a bonyolultabb standelemek, ajtók, falelemek, tárolók stb. előre elkészültek, hogy a helyszínen csak össze kelljen építeni azokat. A nagy méretű falakat viszont valójában ott rakták össze a diákok a moduláris összekapcsolható elemek egymásba rakásával.
Végletekig leegyszerűsíthető a szerelési folyamat
Hadd említsem meg nem kis büszkeséggel, hogy ezeknek az elemeknek a nagy részét és a standok építőelemeit teljes egészében a Jaschik Álmos Szakgimnázium diákjaival készítettük el. És az egyetemistákkal együtt mi is ott voltunk a végső építésnél. Úgy gondolom, hogy a tanulóknak nagy élmény volt egy ekkora projektben részt venni, és utána több osztályt el is vittem megnézni, hogy néz ki a stand, amikor már látogatókkal van tele a kiállítás.
– Valóban. Fontos megemlíteni, hogy a rendszer bebizonyította azt is, hogy könnyen építhető, stabil, és utána nagyon gyorsan szétbontható – elszállítható az újrahasznosító helyekre. Már a tervezés során látszott, hogy a végletekig leegyszerűsíthető a szerelési folyamat, így sok kéz bekapcsolásával, minimális szakmai irányítás mellett gyorsan beépíthető a kiállítási terület. Ellentétben a hagyományos anyagokkal, ahol kismillió szakember kell a festőtől, a gipszkartonózóig, akik képesek készre építeni a helyszínen az installációkat. Már az első nap olyan gyorsan haladtunk az építéssel, hogy több mint nyolc órával voltunk előrébb az ütemtervhez képest. Természetesen a papír anyagából adódóan vannak speciális szabályok, amiket figyelembe kell venni az építés közben. Például, hogy ha hidegben kell építeni, akkor fűteni kell, mert a hőkülönbségből adódó párakicsapódás árthat a kartonnak. Értelemszerűen, a víz minden szempontból probléma. Ne adj isten, egy csőtörés tönkre teheti a standot, mert ha a hullámkarton elázik, akkor száradás után csúnya lesz a felülete, vagy akár szét is válhat.
Hogyan készülnek az elemek? Nem beszéltünk róla, de építetek ebből az anyagból bútorokat is, pamlagot, asztalt, szekrényt is akár…
– A bútorok esetében vannak a formavágott, ragasztott kivitelek, amelyeknél egy vagy több ragasztással, egy, a hullámkarton vastagságát figyelembe vevő 3D-terv alapján a vágógörbét kivezetik, és annyiszor vágják ki a formát, ahányszor ragasztani akarják az adott funkcióhoz igazítva. Ez egy nagyon munkaigényes folyamat, mert egy 80 cm-es székformát, a hullámkarton szélességét, azaz 6 mm-t figyelembe véve annyiszor kell a kivágott formát összeragasztani rétegenként, amíg nem éri el a kívánt vastagságot. Vannak azért különleges igénybevételnek kitett bútorrészek – például a bárszékek lábtartója, ahova rétegeltlemez-erősítést tesznek be, de például székeknél vagy kanapé esetében erre nincs szükség, ezek teljes egészében hullámkartonból készülnek. Rengeteg vágás, sok anyag és nagyon sok kézi munka, és ezek pontos összedolgozása szükséges. Ezt azért el kell mondani, mert ezt kevesen fizetik meg, annyira drágák ezek a bútorok. Készítettünk kiállításra logót az MVM részére, és a Kárpát Expo logója is több verzióban készült el így. Nagyon szép ez az organikus hullámszerkezet, ahogyan a formák egymásra épülnek. A másik lehetőség a hajtogatott bútorok. Ezek lényegesen olcsóbbak, és lehetnek például pultok, egyszerűbb puffok, ülőalkalmatosságok, polcos szekrények. Ehhez is kell természetesen stancszerszám, de itt sokkal egyszerűbb a kivágás. Van egy specialitásunk, az A LA Carton nevezetű falmegoldás, ahol nincsen ragasztás az elemeknél – ott stancolva vannak az elemek, és ezeket egymásba rakosgatva, falat lehet belőlük építeni. Itt akkor kell nagyon pontosan megtervezni minden elemet, amikor íves falat kell összerakni, mert ott a stancrajzok úgy vannak kiszerkesztve, hogy a belső és a külső élhossz eltér egymástól azért, hogy összeillesztve kiadja a megfelelő ívet. Az elemeket lapra szerelve szállítjuk a helyszínre, és ott a diákok rakják össze ezekből a falat.
Napjainkban kevesebb jól képzett szakembert igényel a nyomdaipar
Szeretném a végén megkérdezni, hogyan látod a szakemberképzés helyzetét? Mennyire alakítja át konkrétan a nyomda, illetve a kiállításépítés területét az automatizálás?
– Ma egyre kevésbé kell a nyomdaipari gyártáshoz magasan képzett szakember, mert olyan gépsorokat terveznek, amiken az ellenőrzőrendszerek képesek önállóan módosítani a beállításokat, és magas minőséget előállítani. A CTP-rendszerek már automatikusan küldik az információkat a gépnek, nem kell hozzá emberi beavatkozás, utána állítás stb. a gyártáshoz. A sebesség növekedése és a gyorsaság iránti igény miatt sajnos nincs idő arra sem, amire pedig kellene – az igényes és precíz tervezésre. Tehát a folyamat kezdetére kellene jó tervezőgrafikus, aki igényes, kreatív és szép terveket képes készíteni az egyre pontosabban dolgozó nyomdaipar számára. Persze azért a gyártásnál is észnél kell lenni, mert olyan gyorsan állítanak elő nagy mennyiségű nyomatót a modern gépek, hogy egy apró hiba is sok milliós selejtet eredményezhet, ha azt nem veszik észre.
Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogyan készül a hullámkarton, nézd meg a videót, ami a Rondónál készült:
Így készül a hullámkarton, ami többet bír, mint gondolnád
Ha pedig az érdekel, mi történik a csomagolóiparban 2024-ben a tengerentúlon, kattints ide, és olvasd el cikkünket!
Molnár Tamás
