LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYVEK A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSBAN
Ahogy arról már számtalanszor beszámoltunk, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) bevezetésével turbulens próbára tették a piaci szereplőket. A 2026. április 12-i választások eredménye jó eséllyel további változásokat fog magában hordozni a témában. Jelen cikkünk egy gyors helyzetképet kíván nyújtani politikamentesen, de az események valószínű forgatókönyveit megvizsgálva.
(Fotó: Shutterstock.com)
Miért került újra napirendre az EPR?
Úgy gondolom, hogy bizakodásra ad okot a környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási szektor számára, hogy megalakult az Élő Környezetért Felelős Minisztérium Gajdos László miniszter úr vezetésével, mint önálló minisztérium. A témával a korábbiakban az Energiaügyi Minisztérium meghatározott államtitkársága foglalkozott.
Még fel sem állt a minisztérium, az államtitkárok kinevezése meg sem történt, de a szakmai szervezetek azonnal nyíltan és bizakodva fordultak a tárcához, jelezve az évek óta húzódó és megoldatlan problémákat. Sajnos azt el kell mondanunk, hogy több esetben a szakmai felvetésekre az Energiaügyi Minisztérium úgy reagált, hogy a piaci szereplők által jelzett problémák nem valósak, a rendszer jól működik és már csak az uniós jogharmonizáció van hátra. Hát ez közel sem így van. A hazai körforgásos gazdasági modell pénzügyi motorja az EPR rendszer, amelynek „működtetője” a MOHU Zrt., mint koncessziós társaság. Az nem kérdés, hogy a megfelelő, az unió által előírt gyűjtési és hasznosítási célokat el kell érni, amihez anyagi forrás kell, amelyet az EPR kötelezettek befizetői finanszíroznak. A MOHU Zrt. fő feladatai jelenleg: lakossági hulladékgyűjtés közszolgáltatói ellátása, az EPR díjak beszedése, az unió által előírt gyűjtési és kezelési kötelezettségek teljesítése, az EPR köteles hulladékok gyűjtése/gyűjtetése és az ebből adódó másodnyersanyag értékesítése, italtermékek kötelező visszaváltási rendszerének üzemeltetése (DRS), tájékoztatás, tudatformálás, hulladékgazdálkodási létesítmények üzemeltetése. Vizsgáljuk meg az EPR rendszer és koncessziós modell hiányosságait, a hulladékgazdálkodást érintő nyitott kérdéseket, valamint a jövő várható irányait.
Adminisztráció, díjak, átláthatóság
Az EPR rendszer legfőbb hiányosságai:
- bonyolult adminisztrációs és jogszabályi háttér,
- magas díjtételek,
- sok potyautas szereplő,
- és az átláthatóság hiánya a koncesszor teljesítésével kapcsolatosan.
Az adminisztrációs és jogszabályi hiányosságokról korábbi cikkeinkben már többször beszámoltunk. Ide tartozik többek között a csekély mennyiségű kötelezettek tényleges adminisztrációs könnyítésének kérdése, az adatszolgáltatási határidő módosítása, valamint az elektronikai termékekhez kapcsolódó fogalmak pontosítása. Különösen fontos lenne az önálló funkció, a berendezés, a taxatív felsorolás, továbbá a bérgyártás, a bércsomagolás és a belföldi hulladékképződés esetén felmerülő visszaigénylés lehetőségének egyértelmű szabályozása.
(Fotó: Shutterstock.com)
Ezekkel kapcsolatban több szakmai szervezet is megfogalmazta – sok esetben egybehangzó – véleményét, amely a jogalkotó előtt ismert, ám eddig nem kapott érdemi választ.
A magas díjtételekkel kapcsolatban elmondható, hogy az unió egyik legdrágább rendszerét üzemeltetjük úgy, hogy annak meghatározásának pontos szisztémája nem ismert. A díjtanácsok felálltak ugyan, de érdekérvényesítő-képességük jelenleg kétséges és aggasztó. Mindenki tisztában volt a koncessziós modell bevezetését megelőzően, hogy nagyságrendileg 50 milliárd forint hiányzott csak a közszolgáltatói költségvetésből. Ha az EPR díjak az indokolt költségeken alapulnak, akkor célszerű lenne azt is megindokolni, hogy mégis mit tartalmaz és miért ilyen magas, hátha az javítana a modell rossz megítélésén. A magas díjtételek a potyautas piaci szereplők jelenlétét generálják, akiknek a száma az óvatos becslések szerint is harmincezres nagyságú. Ezen hatékonyan a jogszabály hatálya alá tartozó, de jelenleg nem teljesítő piaci szereplők bevonásával lehetne változtatni. Ehhez azonban az ellenőrző hatóságnak megfelelő erőforrásokra van szüksége, ami a magas díjtételek mellett a befizetői oldal részéről is jogos elvárásként jelenhet meg.
Koncessziós vagy szabadpiaci hulladék?
Továbbra sem minden esetben egyértelmű, hogy mely hulladékok minősülnek koncessziós hulladéknak, vagyis melyeket kell kötelezően átadni a MOHU-nak, és melyek maradhatnak a szabadpiaci szereplők kezelésében. Különösen a gyártási hulladékok, valamint a lakossági fém- és elektronikai hulladékok esetében tapasztalhatók bizonytalanságok. A területileg illetékes hatóságok engedélyezési és ellenőrzési eljárása sem egységes, így számtalan kérdéssel kell a jogkövető cégeknek megküzdeniük. Újra égető kérdéssé vált, a hulladéktermelők biztosítási kötelezettségének értelmezése. Kell-e az a biztosítás azoknál a termelőknél, akik túllépik az éves 200 kg veszélyes, 2000 kg elkülönített és 5 tonna építési és bontási hulladék kibocsátást, viszont nem rendelkeznek hulladékkezelői engedéllyel? Mi a cél? Hogy egy olyan tevékenység kerüljön biztosításra, aminek a károkozás valószínűsége nem áll fent? Korábbiakban egy helyettes államtitkári állásfoglalás tájékoztatást adott, hogy a kizárólag hulladéktermelőknek nem kell biztosítást kötniük és ígéret született arra, hogy a jogszabály pontosításra kerül. A jogszabály változott, csak ez a pont nem került megnyugtató módon rendezve.
Három lehetséges jövőkép
Na ehhez kell igazán az üveggömb. Az biztos, hogy az EU 2025/40. számú rendelete a csomagolásról és csomagolási hulladékról (PPWR) több ponton át fogja alakítani a jelenlegi játékszabályokat. Ráadásul mivel nem irányelvről, hanem rendeletről van szó, annak szabályai közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban, ráadásul több rendelkezése már 2026. augusztus 12-étől hatályba lép úgy, hogy számos részletszabály továbbra sem ismert.
A választások eredményének ismeretében a szakmai szervezetek mind „tollat ragadtak” és igyekeztek felvenni a kapcsolatot a most megalakuló Élő Környezetért Felelős Minisztériummal. Olyan jogszabályt nem lehet alkotni, ami mindenkinek jó, de a nemzeti egységes kompromisszumokon alapulót igen, melynek fontos része az arányosság, átláthatóság és az igazságosság. Az egyik „legvadabb” elképzelés, hogy a teljes koncessziós megállapodás legyen semmis vagy legalábbis nagy mértékben legyen módosítva, hogy annak tárgyi hatálya kizárólag a települési hulladékgazdálkodási közszolgáltatásra terjedjen ki. A hulladékgazdálkodói szakma nehezen felejti el a MOHU kezdeti narratíváját a témával kapcsolatban a legmagasabb vezetői szintről. Jogi vita, hogy a koncesszornak a jogszabályban és a Koncessziós Szerződésben is rögzített feltételeket kellett volna teljesítenie a koncesszió hatályba lépéséhez. Ilyen feltételek voltak pl. a Kapacitást Biztosító Szerződések megkötése a koncesszori alvállalkozókkal, a szükséges hulladékkezelői engedélyek megszerzése. Véleményünk szerint annak sincs a legjobb optikája, hogy a 35 éves koncesszió alapindoka az, hogy több évtizedes megtérülésre hivatkozás mellett az első 2023-as tört évben a MOHU „véletlenül csinált” 5,6 milliárd Ft adózott eredményt, persze azóta a következő éveket rendre több tízmilliárdos veszteséggel zárta. Hulladékgazdálkodási infrastrukturális oldalon viszont jelentős létesítmény és eszközbázis alakult ki, hulladékudvarok, géppark, cégfelvásárlások, lerakók, italvisszaváltó automaták, tehát összességében a MOHU megkerülhetetlen szereplője lett a hazai hulladékiparnak.
Tisztán látszik, hogy történt egy vezetőváltási hullám, ami magával hozta a konstruktív egyeztetéseket, együttműködő kommunikációt, valós közös gondolkodást és cselekvést. Jelenleg jól lehet a MOHU-s kollégákkal együtt dolgozni, legalábbis az EPR-ért felelős területtel mindenképp. Termékáramonként egy koordináló szervezet: azt jelentené, hogy lenne egy csomagolási, egy elektronikás, egy akkumulátoros és így tovább. Ez megnehezítené az adminisztrációs terheiket a befizetőknek, ráadásul egy másfajta monopolisztikus megoldás magában hordozhatja a jelenleg fennálló aggályokat a továbbiakban is. Egymással versenyző „koordináló szervezetek” termékáramokon belül: 2012-t megelőzően ez a modell működött Magyarországon is. Fontos két hátránya volt: egyrészt, hogy a koordinálók egymás „árai alá igyekeztek menni”, – ráadásul az akkori díjazás a termékdíj mértékéhez volt igazítva, ami az inflációs környezet ellenére sem növekedett, így a koordináló szervezeteknek kevesebb pénzügyi forrásuk állt rendelkezésre a teljesítésre –, a másik hátrány a hatósági ellenőrzési kontroll nem megfelelő szigora, mely visszaélésekre adhatott lehetőséget. Viszont az Európai Unióban ez a leginkább elterjedt modell. Mindhárom modell mellett vannak pro és kontra érvek. Az biztos, hogy egy egyértelmű és a piaci mechanizmusokat pontosan leszabályozó EPR jogszabályi háttér kell transzparens díjmeghatározással forrásfelhasználás bemutatása mellett, állami és hatósági kontroll alatt végezve. A hatósági kontrollnak ki kell terjednie mind a kötelezettek, mind a hulladékkezelők, mind a koncesszor (vagy közvetítő szervezet) támogató ellenőrzésére, de az adminisztrációs terhek csökkentése mellett.
Szakmai remények az új irányításban
A szakma nagyon nagy örömére és pozitív meglepetésére a körforgásos gazdaságért felelős államtitkári pozíciót Kertész-Káldosi Zsuzsanna tölti be az elkövetkező időszakban. Zsuzsanna a korábbiakban a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) szakmai igazgatói pozícióját töltötte be. Környezetmérnök és gazdasági agrármérnök, vizsgálómérnöki és közigazgatási gyakorlattal rendelkezik. Látja, érzi, érti a szakmai problémákat, kérdéseket, hiányosságokat. A KSZGYSZ minden évben teltházas „Környezetvédelmi Adatszolgáltatási Konferenciákat” szervezett, ezzel nemcsak a tagvállalatok, hanem a teljes hazai ipar szereplőinek eligazodását segítve a szerteágazó adminisztratív feladatok között. Sok sikert kívánunk az államtitkár asszonynak a feladat ellátásához!
Bízunk abban, hogy egy igazságos, nyomon követhető, transzparens és a hazai hulladékgazdálkodást előmozdító rendszer épül fel, mely nemcsak az Európai Unió által előírt teljesítési elvárásoknak felel meg, hanem valóban hozzájárul egy élhetőbb, zöldebb Magyarország megteremtéséhez!
Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata | Fotók: Shutterstock
Transpack Tudástár: EPR – Az EPR, vagyis kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer olyan hulladékgazdálkodási szabályozás, amelyben a gyártók és forgalomba hozók díjfizetéssel, adatszolgáltatással és dokumentációval járulnak hozzá a csomagolási és más termékáramok gyűjtéséhez, kezeléséhez és körforgásos hasznosításához.