Kódoljunk szabványosan

A termékek és szállítási egységek különféle vonalkódos jelöléséhez és címkézéséhez az ISO Csomagolási műszaki bizottsága új alkalmazási szabványokat adott ki. Annak járunk utána, hogy miért érdemelnek figyelmet ezek a szabványok, és kik számára lehetnek hasznosak?

A csomagolás kivételes szerepe

Az iparági szabványok nagyon hasznosak és hatékonyak akkor, ha egy adott ágazaton belül kell egységes álláspontra jutni. Ha azonban arra van szükség, hogy több iparág kommunikáljon egymással, akkor olyan szabványok kellenek, melyek hidat képeznek az ágazatok között és támogatják az áruk és fizikai mozgatását és a hozzájuk kapcsolódó információk továbbítását is, akár a gyártók, akár az alapanyag szállítók, akár a fogyasztók, akár az üzleti folyamatokban résztvevő további partnerek felé. Erre a legalkalmasabbak a szállítás, a logisztika és a csomagolás területén a termékek, a belőlük képzett különféle szintű csomagolások és szállítási egységek jelölésére és egyedi azonosítására létrehozott, az iparágakat összekötő, a nemzeti és regionális normatívákat harmonizáló nemzetközi szabványok. A termék élete szempontjából a csomagolás kivételes helyzetben van; fejlesztése egyszerre indulhat el a termékfejlesztéssel és különféle funkcióival végig kísérheti a terméket a teljes életútján. Információ hordozó képességénél fogva, képes magán hordozni a termék múltjára jelenére és jövőjére vonatkozó tájékoztatásokat. A termék múltjából megmutathatja például a gyártás napját, a termékgyártásához felhasznált alapanyagokat vagy az azokra történő hivatkozásokat, a tétel és charge azonosítókat. A termék jelenére nézve útmutatást, tanácsot, vagy kiegészítő tájékoztatást adhat, például amikor azt jelzi, hogy „itt nyílik” vagy „hűtve tárolandó” és képesség a jövőbe mutat, amikor leolvashatjuk a felhasználhatósági vagy a minőség megőrzési határidőt.

Vonalkóddal hatékonyabb

Mivel a terméket a teljes életciklusa alatt több gazdasági szereplő is kezeli, olyan szabványok kellenek, amelyek lehetővé teszik az összes érintett fél számára, hogy beazonosítsa és nyomon kövesse az általa kezelt egységet és hivatkozhasson a hozza kapcsolódó információra. Ezeket a kapcsolódó információkat ma már jellemzően adatbázisokban tárolják és az érintett szereplők elektronikus adatcsere vagy egyéb hozzáférési protokoll segítségével érik el őket. Ilyenkor jelentős előnnyel jár, ha a termék vagy az egység egyedi azonosítója és a szükséges adatai vonalkód vagy más automatikus azonosításra és adatgyűjtésre alkalmas adathordozó formájában jelennek meg a terméken vagy annak csomagolásán. A vonalkóddal jelölt termékinformációk egyrészt elektronikusan leolvashatók és így minimalizálhatják a hibalehetőségek, másrészt hozzáférhetők valamennyi érintett fél számára. Az információk összekapcsolása biztosítja, hogy az egység, áru vagy termékek útja nyomonkövethető legyen, a hibás vagy veszélyes termékek pontosan beazonosítható legyen és adott esetben a piacról a lehető leggyorsabban eltávolíthatóvá váljon az biztonság és egészségvédelem érdekében.

A joghatóságok a nemzetközi szabványokra hivatkoznak

Az egyre terjedő online vásárlás egyre nagyobb kihívást jelent a termék nyomonkövetésben nemcsak a gazdasági szereplők, hanem az élet és egészségvédelem biztosításáért felelős szabályozó hatóságok számára is, amelyek a legkülönbözőbb jogszabályokban határozzák meg az egyes termékkörök biztonsági alapfeltételeit. Gondoljunk csak az Európai Unió a 1169/2011 EU számú élelmiszerjelölési rendeletére, vagy a napjainkban életbelépő gyógyszerhamisítás elleni 2011/62/EU számú irányelvhez kapcsolódó 2016/161 számú felhatalmazáson alapuló Bizottsági rendeletre a gyógyszerek külső csomagolásán elhelyezendő biztonsági elemekre vonatkozóan, vagy az Európai Parlament és a Tanács 2017/745 és 2017/746 számú rendeleteire az orvostechnikai eszközök szabályozására vonatkozóan. A szabályozó hatóságok az előírt követelmények teljesítéséhez gyakran hivatkoznak olyan szabványokra, amelyeknek segítségével eleget lehet tenni az adott jogi elvárásnak. Különösen fontos kérdés ez a határokon átnyúló folyamatok esetében. Az Európai Szabványügyi Szervezet (CEN) a postai szolgáltatásokra vonatkozó TS 17073:2017 szabványa, melyet az Európai Digitális Egységes Piac érdekében az EU Bizottság felkérésére dolgozott ki, olyan globális szabványok alkalmazhatósága területén vizsgálódott, amely már széleskörben alkalmazott létező elemet használ, és a GS1 Szállítási egység sorszámkódot (SSCC) jelölte ki, hogy egyedileg azonosítsa a csomagokat, és lehetővé tegye a csomagküldő hálózatokban működő valamennyi fél közötti interoperabilitást.

A világszabványok legfőbb értékei

A nemzetközi szabványok legfőbb értéke, hogy közös megegyezéssel jönnek létre és semlegességük révén egyaránt alkalmazhatóak az ipar és a szabályozók számára. Több éves előkészítő folyamat után az ISO, 122. Csomagolási műszaki bizottsága közzé tette a lineáris és kétdimenziós kódokkal történő közvetlen jelölésre és címkézésre vonatkozóan azt a két szabványt, melyeket már összehangolt más egyéb technológiai, adatszerkezeti és megfelelőségi normatívával és számos iparág felhasználóinak elvárásaival alakítottak ki. Az ISO 15394:2017 csomagolási szabvány, egy a szállítási címkékre vonatkozó egységes alkalmazási szabvány. Bemutatja a lineáris és kétdimenziós vonalkódokat és ismerteti azok megjelenítését a kiszállításokhoz és kézbesítésekhez használt címkéken.

A szabvány

  • meghatározza a minimumkövetelményeket a vonalkódokat tartalmazó címkék tervezésére vonatkozóan;
  • biztosítja a szállított egységek nyomonkövethetőségét egy egyedi azonosító használatával;
  • iránymutatást ad a bekódolt adatok adatformátumaira gépi és emberi leolvasáshoz;
  • ajánlásokat fogalmaz meg a vonalkód kiválasztására és minőségi követelményeire;
  • javaslatot tesz a vonalkódok, szabad szövegek és grafikák elhelyezésére és méretére a címkén;
  • útmutatást nyújt a címke anyagának kiválasztásához.

A szabvány új eleme, hogy külön kihangsúlyozza, hogy a szállítási címke tartalmazhat olyan információkat is, amelyekben a kereskedelmi partnerek előzetesen megállapodtak mert segítik saját folyamataikat és támogatják a nyomonkövetést. Így nemcsak a hazai piacon számít újdonságnak, hogy a szállítási címkék tartalmazhatnak kétdimenziós kódokat is, melyek azon túlmenően, hogy megkönnyítik a szállítási címke vagy EDI adatok nagy mennyiségének adatátvitelét a feladótól a átvevőhöz, még a fuvarozók automatizált árukezelési rendszereinek működését is segítik. Az ISO 28219: 2017 célja, hogy létrehozza és megállapítsa a gépek által olvasható lineáris, kétdimenziós és összetett szimbólumok tartalmát és az ember által olvasható adatokat a termékek és részegységek közvetlen jelöléséhez és címkézéséhez. Kiemelkedő értéke, hogy egyaránt eszközként szolgál a gépi és a kézi leolvasásokhoz. A szabvány

  • meghatározza a minimumkövetelményeket a termékek és részelemek azonosításához és adatformátumaihoz;
  • útmutatást ad az áruk címkével vagy közvetlen jelölésére gépi leolvasásra szánt jelképek használatával;
  • vizsgálati eljárásokat mutat be a címke rögzítésére és a jelölés tartósságára;
  • olyan alkalmazásokhoz készült, amelyek a termékek ellenőrzését automatizálják a gyártás, a raktározás, a forgalmazás, a felhasználásra történő kihelyezés vagy értékesítés/felhasználás (pénztár, kórházi betegágyi), továbbá a termék felújítása, újrahasználata, javítása és karbantartása során,
  • kiszolgálja például a fogyasztási cikkeket, a vasúti és autóipart, a vegyipart, az elektronikai és távközlési ipart, az egészségügyi ellátást.

Az új ISO szabványok az adatok és terméktulajdonságok közvetlen megjelenítését vagy címkén történő feltüntetését a vonalkód típusától független módon a ma ismert és használt valamennyi lineáris és kétdimenziós kód alkalmazásával iparági felhasználástól függetlenül határozza meg és ismerteti normatíva formájában, ezért jól alkalmazhatók a gazdasági szereplők számára piaci és joghatósági feltételek mellett.

Kecskés Katalin

no