Pallang Sándor a gépgyártásuk történetéről és a személyes hitvallásáról
Egy gépgyártó hatékonyságát, szakmabeli jártasságát talán semmi más nem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az akár évekkel ezelőtt megtervezett és megalkotott berendezés másfél évtized múltán is üzemel valahol. Pallang Sándor, a Doroti Pack Kft. alapító ügyvezetője szerint a titok a tapasztalatokban és a változó környezethez való rugalmas alkalmazkodásban volt és van.
„Hogy magunk végezzük el”- Milyen kezdeteket vezettek a későbbi géptervező és -gyártó Doroti Packhoz?
– A kezdetek egészen a 80-as évek elejére vezetnek, amikor még a hazai csomagolóipar nagyban függött a nyugat-európai, főleg német gyártóktól. Például az első mélyhúzó csomagológéppel magam is 1983-ban találkoztam, meg azzal a problémával is, hogy hiába megbízhatóak, modernek ezek a gépek, néha mégiscsak szervizelni kellett, alkatrésszel kellett ellátni azokat. Ilyenkor megvárták, míg ideutazott a német mérnök, gyorsan, de méregdrágán elvégezte a munkát. Én akkor fiatal szakemberként azt a feladatot kaptam, hogy ismerjem meg a berendezéseket, és lehetőség szerint minél több területen magunk végezzük az ilyen munkákat.
– Hogyan ment ez a betanulás akkoriban?
– Főleg autodidakta módon, aztán mások betanításával. A rendszerváltás után aztán egy kereskedőcéghez mentem dolgozni, ahol szintén nyugat-európai húsipari gépgyártók szervizvezetőitől először megtanultam, aztán továbbadtam a szükséges tudást az üzembe helyezések, beállítások, javítások terén.
– Ezzel indult a saját vállalkozása is, huszonöt éve?
– Igen, hiszen ebben volt tapasztalatom: akkor még természetesen nem a gyártásban, hanem a szervizelésben, üzemeltetésben, kisebb átalakításokban. Ahogy akkoriban indult a kibontakozás, egyre nagyobb szükség volt a munkákra, gyorsan nőtt a cégünk forgalma is.
– Kik voltak az első megbízók?
– Elsősorban akkor is húsipari cégek, 2-3 fős hentesektől a 20-30 vagy akár a több száz főt is foglalkoztató nagyobb feldolgozók, gyártók, akiknél a csomagolás egyre fontosabb szerepet játszott mind minőség-megőrzési, mind marketingszempontokból. Csakhogy a kis- és középvállalatoknak akkoriban még nyilván nem volt annyi pénze, hogy mindig új gépeket vásároljanak, így az apparátusok zömét használtak tették ki – ezeknek a karbantartására, átalakítására, javítására vállalkoztunk mi.
Jobbat, gazdaságosabbat
– Mit hozott az EU-csatlakozás 2004-ben?
– A legmarkánsabb változás természetesen abban állt, hogy a különféle pályázati támogatásokkal már egyre komolyabb lehetőségek nyíltak új, akár drága gépek vásárlására. Ahol 50 vagy akár 70 százalékos támogatási intenzitás elérhető volt, ott könnyebben beruháztak a cégek.
– Ezzel nyilván csökkent a javítások száma.
– Igen, de a helyi, céges specialitásokhoz illeszkedő elképzelések miatt ekkor már elég gyakran gyártottunk alkatrészeket, kiegészítő berendezéseket, géprészeket, úgyhogy egyre több tapasztalatunk halmozódott fel nemcsak a szervizelésben, hanem a gyártásban is. Így hát ekkoriban, a 2000-es évek derekán gyártottuk az első, teljes egészében saját berendezésünket.
– Milyen profilban?
– Ez az első egy sajtcsomagológép volt. …és büszkén mondhatom, hogy ma is dolgozik.
– Jellemző ez?
– Amennyire csak a partnereinktől tudom, minden gép, amit az utóbbi másfél évtizedben terveztünk és legyártottunk, még mindig üzemel.
– Ez nemcsak a gyártás minőségét, hanem a tervezés előrelátását is mutatja, hiszen egy gép nemcsak műszakilag, hanem korszerűségét vagy hatékonyságát tekintve is kiöregedhet.
– Igen, de nekünk kezdettől az volt az ideánk, hogy a tervezéskor meglévő eljárásoknál, termékeknél és technológiai megoldásoknál jobbat, újabb szemléletűt, gazdaságosabbat vagy éppen a környezetet jobban kímélő kivitelezést tervezzünk és alkossunk meg.
Hazai kiállítások elmaradhatatlan szereplője a csomagológép-gyártó vállalat
Eladni vagy elégedetté is tenni?
– Mindenesetre meglehetős bátorság kellett gyártásba fogni egy a multiktól ennyire elfoglalt területen, mint a csomagológép-gyártás. A rendszerváltás utáni másfél évtizedben nem sokan fogadtak volna a hazai gépgyártás prosperitására.
– Ez teljesen így van, ezért is volt sokáig erősebb nálunk is a szolgáltatási profil, mint a tervezés és a gyártás, és persze ma is jelen van a cégünk tevékenységében. Egyébként szomorú érdekesség, hogy nem mindig gazdasági okai voltak annak, hogy a hazai gépgyártás megrendelések hiányától szenvedett. Szerepe volt ebben annak – és kisebb erővel ugyan, de sajnos még ma is –, hogy még mindig él az a teljesen alaptalan előítélet, hogy ami magyar, az nem lehet olyan megbízható, színvonalas, hatékony vagy precíz, mint egy nyugati.
– Önök mihez fogtak ezzel a szemlélettel szemben?
– Mi eleve, már a kezdetektől sem abból indultunk ki, hogy a cél „megint eladni egyet” a gyártott gépeinkből. A politikánk alapelve, hogy a partnerrel együtt kell megtalálnunk az optimális megoldást. Azt kell kitalálnunk, megterveznünk és megalkotnunk, ami a vevő számára a leggazdaságosabb, leginkább beválik majd a használat során, és ami a legkevesebb felesleges csomagolóanyagot igényli. Ha ez megvan, akkor a vevő elégedett, látja, hogy a hazai is kielégíti az igényeit, sőt, jobb áron, kényelmesebben, gyorsabban szervizelhető.
– A jelek szerint működik ez a stratégia.
– Működik, mert a szakmában a partnerek között elterjed a híre, és a mai napig dolgozunk.
Nehézségek és erősségek
– Hogyan tudták kezelni a 20082010-es hitelválságot?
– Épp annak révén, hogy híre ment, hogy van jó hazai csomagológépgyártás, nagyon sok megrendelésünk volt a válságot megelőzően. Sok vállalkozás megnyert pályázattal, mások a piaci helyzetük révén, akár hitellel akartak új gépet – ezeknek a zömét aztán elvitte a bekövetkező válság. Ezzel a mi nagy reményeink is összeomlottak, két éven át, két új berendezésre szóló megrendelésünk volt.
Doroti-gépek munka közben
– Mi volt a megoldás?
– A gyökerekhez való visszatérés. Abból indultunk ki, hogy ha nem új gépekről szól a piac, de azért a termelés folyamatos, akkor nyilván szükség van és lesz a meglévők üzemeltetésére, esetleg átalakítására, szervizelésére. Ebben sem kellett csalatkoznunk, úgyhogy sikerült úgy átvészelnünk a krízis éveit, hogy senkit sem kellett elbocsátanunk. De azért nem volt könnyű természetesen.
– Hány fővel dolgoznak?
– Azóta is 35-40 alkalmazottunk van.
– Mi áll most a profi ljuk homlokterében?
– Elsősorban közepes és nagy gépeket gyártunk, kisebb csomagológépeknek a forgalmazását vállaljuk. A saját gyártású gépeink ugyanis mind egyediek, valamilyen speciális igényt kielégítésére készülnek már a tervezőasztalon. Épp ez az erőssége a cégnek, ezért is szerepel a szlogenünkben, hogy „csomagolás termékre szabva” – a vásárló érdekei, sajátosságai alapján alakul ki a koncepció.
– Hogyan megy ez a gyakorlatban? Mi vezeti a tervező ceruzáját, amikor bekopog a vásárló?
– Mindenki a maga szakmájának a mestere. A partnereink a termékfeldolgozásban profik, mi a csomagológépekhez értünk. Mi tehát abban tudunk közreműködni, hogy ők a termékeiket a versenytársaiknál jobb, szebb, gazdaságosabb, hatékonyabb, környezetkímélőbb csomagolással láthassák el – ez a mi dolgunk. Ezzel kezdődik a folyamat. Aztán közösen átgondoljuk, konkrétan milyen feladatra milyen megoldás a legmegfelelőbb az említett szempontok alapján, és olyan ajánlatot teszünk, ami figyelembe veszi ezeket a szempontokat. Onnantól fogva mi tervezünk, és 90 százalékban magunk gyártjuk is le az egyedi alkatrészeket, majd építjük fel a gépet.
Csomagolóipar Haladásáért Díj 2020
Családias motivációk
– Hogyan sikerül megtartaniuk a szakembereiket manapság?
– Elkötelezettek, akárcsak én. Aki nem az, az előbb-utóbb elmegy – vagy inkább elment, de erre ritkán volt példa. A cégre csapatszellem a jellemző, a közös elkötelezettség, sőt, talán azt mondhatnám, hogy a családias légkör.
– Mi az ön személyes elkötelezettsége, mi az, ami tulajdonos-cégvezetőként hajtja?
– Mindig újat akartam, és ez most is jellemző rám. Szerettem és szeretek mindig valami új dolgot, újfajta tevékenységet, megoldást belevinni a munkánkba, akár a tervezésről, akár a gyártásról van szó. Szeretem, amikor ilyen kihívással kerülök, kerülünk szembe. Olyankor különösen érzem, milyen inspiráló, izgalmas valami újat, jobbat kidolgozni, létrehozni. Volt, amikor a körülmények kényszerítettek ki ilyen megoldásokat, de általában ez belülről fakad, nem a kényszer, hanem a jobbat alkotás motivál.
– Nem éppen gyakori, hogy a CSAOSZ olyan profilú gépgyártót, illetve annak szakmai vezetőjét tünteti ki, mint amilyen a Doroti Pack. Március 10-én, a CSAOSZ közgyűlésén mégis ez történt, amikor a Csomagolóipar Haladásáért-díjat önöknek adták. Mit gondol, hogyan tükrözi ez az ön, az önök munkáját?
– Valóban nem ez a jellemző. Sokáig nem is voltunk a CSAOSZ tagja, mert nem a mi profilunkat éreztük a leginkább ebbe a körbe tartozónak. Ugyanakkor a csatlakozásunk óta eltelt évek nagyon jó együttműködése, a kétirányú párbeszéd, a közösen kidolgozott jó ötletek, javaslatok nagyon hasznos közös munkát jelentettek. Ilyen értelemben külön súlyt ad ennek a díjnak, hogy, valóban, a CSAOSZ-ban nem elsősorban ez a terület hangsúlyos, és ezzel külön öröm és jóleső érzés számomra, hogy mi kaptuk ezt az elismerést.
PALLANG SÁNDOR CÉGE TÖBB ÉVTIZEDES múltjának tapasztalatait elsősorban a síkfóliás mélyhúzó és vákuum csomagológépek gyártása és szervizelése terén szerezte, és ma is magas minőségű csomagoló- és feldolgozógépekkel látja el partnereit elsősorban főként az élelmiszeriparban, illetve az ipar más területein. A síkfóliás mélyhúzó csomagológépeket használják általában olyan ipari tevékenységeknél, nagy mennyiséget kell jó minőségben, de költséghatékonyan, precízen és gyorsan csomagolni – érvel a cég honlapjának ismertetője. A síkfóliából kialakított mélyhúzott formák csomagjai hatékonyan alkalmazhatók széles termékskálán, például az élelmiszer-, hús-, baromfi-, tej-, sütő-, gyógyászati és ipari termékek körében.
Kohout Zoltán
