A vonalkódok fejlődése odavezetett, hogy könnyebben leolvashatóak, és egyre nagyobb adatkapacitásúak lettek. Ugyanakkor bizonyos esztétikai, márkahitelesítési, áruértékesítési, biztonsági, nyomon követési vagy éppen újrahasznosítási okok miatt létrejött az igény a láthatatlan, pontosabban az elrejthető kódok iránt.
Működjön észrevehetetlenül
A csomagolástervezők, a grafikusok és a marketingszakemberek számára sokszor gondot okoz a csomagolásra kerülő vonalkód esztétikai megjelenése. Úgy érzik, hogy kreativitásukat vagy a termék márkaélményét korlátozza a fekete-fehér vonalak időnként zavaró grafikai jelenléte, szabványos mérete, kötelező színpárosítása. A vo
nalkód „csúnyaságának” enyhítésére olyan grafikai ötleteket valósítanak meg, amik ugyan illeszkednek a termék arculatához, megtartják a vonalkód azonosítási funkcióját, viszont lerontják szabványosságát. Ráadásul az egészen kis méretű termékeken vagy a túl sok, szükséges nyelvet tartalmazó csomagoláson kevés hely marad számukra, ezért zsúfoltságot okozhatnak. Szívesebben álcáznák vagy tennék észrevehetetlenné a kódokat. A magas minőségű vagy csúcskategóriájú termékek esetében a tetszetősség és a szépség mellett felmerül a hamisítás elleni védekezés igénye is. A kalóztermékek számos iparágban jelentenek problémát, ideértve a gyógyszeripart, a kozmetikumokat, a luxuscikkeket, a dohány- és alkoholtermékeket, a ruha- és divatipart vagy éppen a háztartási gépeket. A hamis termékek negatív hatásai a bevételkieséstől a meghibásodáson át az egészség veszélyeztetéséig terjedhetnek, és reklamációhoz, kártérítéshez vagy perhez vezethetnek. A márkatulajdonosok számára fontos céllá vált, hogy úgy tegyék ellenőrizhetővé a termékeik hitelességét, hogy ezáltal megnehezítik a hamisítók dolgát. A tételek vagy az egyes elemek egyedi, sorszámozott azonosítása, és az adatok ellenőrizhetősége többszörösen védett adatbázisokban mind azt a célt szolgálják, hogy visszatartsák a kalózok tevékenységét. Adathordozói szempontból megoldást adhat a kétdimenziós adatmátrix kódok megfelelő adatkapacitásukkal és egy megfelelő adatbázis hálózati kapcsolattal. Az esztétikai hatás mellett fokozhatja a termék hamisítás elleni védelmének biztonságát, ha a kódok láthatatlanok maradnak, és a hamisítók nem tudják lemásolni azokat.
Jelentős értékesítési szempont és fogyasztói igény a vásárlók minél szélesebb körű tájékoztatása, és minél gyorsabb kiszolgálása is. Annak érdekében, hogy a pénztárnál ne kelljen az alkalmazottnak elfordítania vagy megforgatnia a terméket azért, hogy a vonalkód a szkenner felé mutasson – és ezzel a tevékenységgel és az okozott időveszteséggel ne tartsa fel a vásárlót – egyes áruházláncok elvárják a beszállítótoktól, hogy a termék több oldalán is megjelenjen a vonalkód. Helyenként hívhatjuk úgy is, hogy a vonalkód sztráda. Ez a fajta megjelenítés tapasztalhatóan hasznos a pénztáraknak, viszont semmiképpen sem szép, és a már említett magasabb minőségi termékkategóriában biztosan nem vonzó. A tudatos vásárlók azon igénye, hogy egy termékről minél több és pontosabb információt tudjanak elérni, valamint az okostelefonok rohamos fejlődése odavezetett, hogy ma már több száz alkalmazás használja a termékeken található vonalkódokat a termékinformációk mobil vagy digitális eléréséhez és lekérdezéséhez. A fogyasztók a mobiltelefonjuk segítségével beolvashatják a termék csomagolásán található kódokat, és az alkalmazás másodpercek alatt eljuttatja azokat a termékkel kapcsolatos, remélhetően hiteles információkhoz, videókhoz, receptekhez, ajánlatokhoz. A világjárvány a digitális vásárlás mellett felerősítette az érintkezés és érintés nélküli vásárlás iránti kívánalmakat is. Bolti vásárlás során, az egészségügyi biztonság érdekében a vevők szívesebben választanak először a szemükkel, mint a kezükkel. Ők sem szeretnék megfogni és forgatni a terméket csak azért, hogy megtalálják rajta az információhoz vezető kódot. Mi lenne, ha ezek a kódok bárhol ott lehetnének a terméken, bármilyen irányból beolvashatók lehetnének, és mégsem zavarnák a termék grafikai, esztétikai megjelenését? Mi lenne, ha ezek a kódok nemcsak mobiltelefonokkal, kézi vagy pénztári szkennerekkel lehetnének leolvashatók, hanem nagy kapacitású, termelésbe integrált gépi olvasókkal is? És mi lenne, ha az általuk elérhető adatbázisokban tárolt információk nemcsak a termékről szólnának, hanem például a termék csomagolásának anyagösszetételére vonatkozóan is adnának útmutatást. És mi lenne, ha mindez anélkül mehetne végbe, hogy a vásárlói élményt csökkentenék az adathordozók megjelenítése? A szakértők egyetértenek abban, hogy hosszabb távon széles körben is működhetnek olyan megoldások, melyek úgy tudják biztosítani a vonalkódok adathordozó-képességét, hogy az adatszállító eszközt elrejtik az emberi szem elől, de a szabványosságot megtartják.
Hordozzon információt
Mindenek előtt érdemes tisztázni, hogy a láthatatlan „vonalkódok” kifejezést sokkal inkább a közérthetőség kedvéért használják a különféle médiák, mint az alkalmazható technológia helyénvaló szakmai megnevezéséért. A szabad szemmel nem látható adathordozók nem lehetnek a fogyasztói csomagolásokról közismert egydimenziós EAN-13 vonalkódok. Egyfelől ezek a lineáris vonalkódok olvashatóságuk miatt nem alkalmasak arra, hogy rejtve maradjanak, mert olyan optikai rendszerek, melyekben a különböző szélességű sötét és világos vonalak váltakozásába kódolt adatok kiolvasásához infravörös lézereket használnak. Az adatok dekódolásához az olvasók megmérik a visszavert fény mennyiségét, és visszafejtik bineáris adatformába. Ha tehát a vonalak láthatatlanok vagy esetleges erősségűek lennének, akkor ez nem történhet meg, és nem kiszámítható az intenzitás. Vagy az összes fény visszaverődne, ami nem lenne értelmezhető az olvasó számára.
Másfelől a lineáris vonalkódok adatkapacitása és hibajavító képessége – ami rejtett állapotban fontos feltétel lehet – kisebb, mint a képi olvasással működő kettő vagy több dimenziós kódoké vagy kódolásoké. A fenti igények kielégítésére alkalmazható megoldások esetében helyesebb, ha láthatatlan vonalkódok helyett láthatatlan kódokról vagy megbúvó, elrejtett jelekről beszélünk.
Maradjon rejtve
A szimbólum
Számos iparág használ már a jelölésre láthatatlan tintákat vagy lakkokat. A különböző gyártók széles skáláját kínálják az olyan festékeknek, melyek ultraviola (UV) vagy infravörös (IR) fénnyel megvilágítva különféle színekben fluoreszkálnak. Az UV-fényre világító festékek használata gyakoribb, és a tinták szélesebb választéka áll rendelkezésre. A legtöbb festék az UV-frekvenciák széles tartományára reagálva fluoreszkál. Léteznek olyan speciális biztonságot adó festékek is, melyek csak keskeny sávban fluoreszkálnak, viszont ugyanúgy viselkednek, mint a többi nyomdafesték, és például tintasugaras, hőnyomtatási és hagyományos nyomtatási módszerekkel is alkalmazhatók. A hamisítás megelőzésére már több területen is használják a kétdimenziós Data Matrix kódokat, melyek minőségbiztosítási adatokat, sorszámokat és sorozatszámokat, figyelmeztetéseket vagy éppen az ellátási láncon belüli nyomon követésre vonatkozó információkat tartalmazhatnak. Ha például termékvisszahívás gyanúja merül fel, a kód beolvasásával ellenőrizhető, hogy a kód megfelel-e az alkalmazott szabványoknak, vagy a termék megfelel-e a követelményeknek. Ha ezeket a kódokat szabad szemmel láthatatlan UV-lakkal vagy tintával nyomtatják ki, tovább fokozható a biztonság. Szükség esetén több helyen is elhelyezhetők a csomagoláson, így a szkenner számára könnyebb leolvasni a kódot, függetlenül a csomagolás megfogási irányától. Fontos megjegyezni, hogy amíg a kód kinyomtatása nem igényel további jelentősen új nyomtatási technológiát, addig a beolvasásához speciális eszközre van szükség. Az információ kinyeréséhez a láthatatlan kóddal ellátott képet olyan eszközzel kell lefényképezni, mint egy webkamera, ami fekete fényű LED-del van felszerelve, és láthatóvá teszi a láthatatlan tintát. Az információt a készülékben lévő program dekódolja. Mivel a tinta normál megvilágításban teljesen láthatatlan, a láthatatlan 2D-kód bárhova rányomtatható az anyagra vagy felületre anélkül, hogy befolyásolná annak megjelenését.
A tartalom
Szakértők szerint nagyreményű új fejlesztés a hagyományos vonalkódokat és kétdimenziós kódokat láthatatlan jelrácsokkal helyettesítő digitális vízjel (DW). A módszer a GS1 Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) többszöri kódolását alkalmazza – számos egyéb információval kiegészítve – a csomagoláson. Míg az emberi szem nem látja a Digimarc „vonalkódot” – amelyet az azonos nevű technológiai vállalat fejlesztett ki – a speciális szoftverrel felszerelt kameraszkennerek azonnal rögzítik a termék részleteit. A digitális vízjelek olyan postabélyeg nagyságú észrevehetetlen kódok, amelyek teljesen lefedik a fogyasztási cikkek csomagolásának felületét. A termékazonosításra vonatkozó globális és nyílt szabványok alapján sokféle attribútumot kódolhatnak, mint például a gyártót, az SKU-t, a felhasznált műanyagok típusát, a többkomponensű anyagok összetételét, az élelmiszer vagy a nem élelmiszer felhasználását, stb. A digitális vízjelek akár mélynyomtatással, akár flexo vagy digitális tintasugaras technológiával is kinyomtathatók. A Digimarc egyelőre zártrendszerű alkalmazásként működik, ám egyes szkennergyártók ennek ellenére bizonyos szkennermodellekkel már fejlesztik a dekódoló szoftverét. A láthatatlan kódok világa folyamatosan alakul és fejlődik, és az eszközgyártók is szünet nélkül fejlesztik szkenner kínálatukat és a dekódoló szoftvereiket, mivel számos, innovációra nyitott piacvezető cég már megkezdte a használatukat. Ugrásszerű terjedésükhöz és széles körű alkalmazásukhoz holisztikus összefogásra és működő hálózati rendszerekre van szükség, ami már talán nincs is olyan messze.
Kecskés Katalin, GS1 Magyarország
