Az elmúlt hónapokban megszaporodtak a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos adóhatósági ellenőrzések. Azt tudjuk, hogy a teljes hazai hulladékgazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó jogszabályi háttér átalakulóban van, viszont az ellenőrzések pontos céljával még mi sem vagyunk tisztában. Ugyanis lehet cél a jogkövető magatartás alá terelés, de lehet akár az esetleges költségvetési hiány fedezésének eszköze, melyre a magas büntetési tételek lehetőséget biztosítanak. A mi célunk viszont világos: felkészíteni olvasóinkat egy esetleges ellenőrzésre.
A digitalizáció világában nem kérdés, hogy a „Nagy Testvér” mindent (is) lát. Ha bele gondolunk, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kockázatelemző és ellenőrzésre kiválasztásért felelős munkatársainak „csak” meg kell vizsgálniuk a vámadatokat, intrastat, EKÁER adatszolgáltatásokat, valamint a közösségi áfabevallásokat benyújtó adóalanyokat, hogy azok megtalálhatóak-e a környezetvédelmi termékdíjat bevalló vállalkozások között (És ha nem, akkor annak mi az oka?). A szakmai becslések alapján nagyságrendileg és minimum ötezer adóalany nem készít környezetvédelmi termékdíjbevallást, illetve emellett tizenegyezer egyéb mulasztást vélelmezhetünk. Kijelenthetjük, hogy „Damoklész kardja ott lebeg” minden vállalkozás felett, aki szándékosan, vagy ismeret hiányában nem tesz eleget ennek az egyébként eléggé szerteágazó jogszabályi előírásnak. Ki ezért a felelős, teszik fel sok esetben a kérdést a vállalatvezetők, akik sokéves tevékenységük után most (jobb esetben nem az ellenőrzés során) szembesülnek azzal, hogy bizony-bizony ez az „adó” őket is terheli. Sajnos a jogszabályok nem ismerete nem mentesít azok következményei alól – hangzik el sokszor ez az idegesítő mondat. Önbevallás útján kell eleget tenni, de vajon akkor miért nem szólt a könyvelőm? – teszik fel a kérdést sokan. Mert a könyvelők jellemzően nem foglalkoznak ezzel a szabályozással, viszont a „jobbfejek” legalább felhívják a megbízójuk figyelmét. De van, aki csak a könyvelési szerződés kisbetűs részében, illetve legrosszabb esetben ott sem. Egyébként a vám-, jövedék- és termékdíj ügyintéző különálló szakmák, tehát a feladat nem könyvelői, legalábbis a megítélésünk szerint.
Az ellenőrzések fajtái
A leggyakoribb ellenőrzések a jogkövetési vizsgálatok, illetve komplett átfogó ellenőrzés keretében is vizsgálja már a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezt a témát is. Nem ritka a célellenőrzés, valamint a kiutalás előtti ellenőrzés sem. Ez alapján nyilván az ellenőrzések mélysége és a vizsgálat alá vont időszak eltérő lehet. Nem szabad elfelejteni, hogy azért, mert a környezetvédelmi termékdíj egy „zöld köntösbe bújtatott adó”, attól még az adójogszabályok vonatkoznak rá, így az elévülési időszak a többi adóra vonatkozó öt éves szabály szerint alakul. Sőt, ha már volt termékdíj-ellenőrzésünk, akkor is kaphatunk újra ellenőrzést, kivéve, ha a korábbi ellenőrzés az összes adónemre és költségvetési támogatásra kiterjedő lezárt időszakot eredményezett.
Ellenőrzések adóalanyok fizetési státuszára vonatkozóan
Nyilvánvalóan ez igen/nem „kapcsoló”, és a kérdés egyszerű: A kötelezett vállalkozás fizet-e termékdíjat vagy sem? A korábbi lapszámban már beszámoltunk róla, hogy „A termékdíj-kötelezettség sokkal több céget érint, mint gondolnánk”. Ezeket a rendszerben egyáltalán nem bent lévő vállalatokat jellemzően jogkövetési vizsgálat alá szokták vonni, felhívva a figyelmet a jogsértő magatartás megszüntetésére, a mulasztások pótlására. Nagyon sok vállalkozás ugyan készít termékdíjbevallást, viszont az ellenőrzések feltárják, hogy nem felelnek meg maradéktalanul a jogszabályi előírásoknak. Tehát önmagában a tény, hogy készülnek bevallások, nem „garancia” arra, hogy az mindenben megfelelő és teljes körű lenne. Mi magunk is auditálunk cégeket, aminek része, hogy elkérjük a bevallásokat és a háttér-analitikákat. Nem ritka, hogy a bevallást megnyitva már látszik, hogy valami nincs rendben. A termékdíj törvény által előírt CsK és KT kódok rendszere bonyolult ugyan, de nagyon beszédes, aki jól tudja olvasni. És aki a „kódfejtésben jártas”, az ránézésre tud sok esetben mulasztást kiszúrni.
A leggyakoribb termékdíj-mulasztások
Most nyilván nem azokról a vállalatokról fogunk beszélni, akik érintettek, de nem csinálnak semmit, hanem azokról, akik felismerik az érintettségüket, de valami „nem kerek”. A kódolás és a nyilvántartásvezetés hiányosságai számtalan cégnél előfordulnak, de ez csak formai mulasztás. Termékdíj-hiány nem keletkezik, de szankció kiszabására lehetőség van. A vállalatok el szokták felejteni, hogy kilenc darab termékdíjköteles „termékáramot” ismer a jogszabály. Például, ha egy csomagolószert forgalmazó cég külföldről elektronikai berendezés forgalmazásába is kezd, akkor a csomagoláson túl az elektronikával és akár az akkumulátorok kérdésével is foglalkoznia kell. Illetve a nem mindennap előforduló gazdasági események termékdíjkötelezettségét sem szabad elfelejteni. Ilyenek például a külföldről közvetlenül behozott, saját használatra szánt gépek, berendezések, gépjárművek utáni érintettség feltérképezése. Szintén ebből látszik, hogy sok vállalkozás csak a kereskedelmi termékeire, az értékesítésre gondol, viszont a saját felhasználásra, illetve az ingyenesen biztosított cikkekre nem (mintaáru, repi, selejt, minőségi kifogás miatti cseretermékek). Ezekben az esetekben már nemcsak mulasztási bírság, hanem termékdíjbírság kiszabására is lehetőség van, ugyanis az adó ténylegesen nem lett megfizetve. Végül, de nem utolsósorban az átvállalási szerződések kockázataira is fel szeretnénk hívni a figyelmet. Ez minden vállalkozásnál szintén „időzített bombaként ketyeg”. A szabályait a törvény és a végrehajtási rendelet pontosan meghatározza. Mégis azoknak a cégeknek, akik több átvállalási szerződést kezelnek, ez komoly kihívások elé állítja főként az eredeti kötelezett, csomagolószer gyártó, behozó vagy átvállaló kereskedő cégeket. A probléma ott kezdődik, hogy nem áll rendelkezésre a mindkét fél által aláírt átvállalási szerződés. A jogszabály aláírástól számított tizenöt napon belüli bejelentést (nyilvántartásba vételi kérelem) vár el az átvállaló féltől. Sok esetben az átvállaló az aláírt szerződés hiányában teszi meg ezt a bejelentést, viszont egy ellenőrzés esetén a mindkét fél által aláírt szerződést, akár eredetiben be kell tudni mutatni.
A másik probléma, hogy az átvállaló fél a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásakor mindent „elírhat”, amit csak lehet: CsK/KT kód, vtsz, időszak, kötelezett neve, adószáma, viszont a hatályos átvállaláshoz a két dokumentumnak egymással összhangban kell lennie. Mi szigorúan értelmezzük az átvállalási szerződés bejelentését. Ha nem történik meg tizenöt napon belül, akkor ragaszkodunk az új szerződés aláírásához. Illetve ne menjünk el amellett sem, hogy az átvállalásnak a CsK/KT kódokat és a vámtarifaszámokat pontosan kell tartalmaznia, mert csak arra terjed ki a szerződés. Ezért mi minden esetben a forgalmazott cikkek felülvizsgálatát szoktuk javasolni, vagy független igazságügyi szakértővel vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértő Intézetével. Az Adóhatósági ellenőrzés az átvállalási szerződéseket részletesen vizsgálja azok érvényességén túl azért, mert az átvállalva beszerzett termékekkel el kell tudnia számolni az átvállaló félnek (bevallás ATV lapján túl is).
Bírságtételek
Ha termékdíjkötelezettség szempontjából mulasztást követünk el, a bírság mértéke 500 ezer forint is lehet. Fontos, hogy a termékdíjkötelezettség nemcsak azt jelenti, hogy fizetek-e vagy sem, hanem hogy a jogszabály által előírt kilenc darab kötelezettségnek eleget teszek-e (mert nem csak a bevallás benyújtásának és megfizetésének elmaradása minősül mulasztásnak), ráadásul a legtöbb vállalkozás tekintetében negyedéves gyakorisággal.
A termékdíjbírság mértéke fő szabály szerint a termékdíjhiány száz százaléka. Halkan megjegyzem, hogy más adók esetén ez ötven százalék, tehát nagyobb „gazfickók” vagyunk, ha a termékdíjat nem fizetjük meg, mintha a jövedelmünket titkolnánk el az Adóhatóság elől. A termékdíj jogellenes visszaigénylése, egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett nem teljesítése esetén viszont a termékdíj-különbözet után megállapított hiány háromszorosa szerinti összeg. A termékdíj késedelmes megfizetése vagy megállapított termékdíjhiány esetén késedelmi pótlékot is kell fizetni, melyre az Art. szabályai az irányadók.
Bízunk benne, hogy ezzel a tájékoztatóval nem ijesztettük meg túlzottan a kedves olvasóinkat, viszont a téma fontosságára és valós kockázataira felhívtuk a figyelmüket. További kérdésük megválaszolásában Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata áll rendelkezésükre.
Sztruhár Imre
