Minden ágazat panaszkodik, és nem alaptalanul. Mégis úgy tűnik, hogy a nyomdaipar sokkal nehezebb helyzetben van a COVID után és az energiaválság előtt.
Az elmúlt két év olyan kihívások elé állította a nyomdaipari cégeket, amelyekkel kevés ágazatnak kell/kellett megküzdenie. Kevésbé diplomatikusan fogalmazva 2020 óta szinte félévenként jelent meg újabb nehézség. Először a járvány, majd a papírhiány és az egekbe szökő papírárak, most pedig az energiaköltségek. Mindezek mellett a forint árfolyama 330 forint/euró volt 2020 januárjában, 2022. október elején pedig meghaladta a 420 forint/eurót. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek összességében sokkal komolyabb problémát jelentenek, mint a 2008. évi válság idején. Természetesen a kép mindig árnyaltabb annál, mint amit egy szóval vagy mondattal le tudunk írni. Egyes cégek termékstruktúrájuknak, földrajzi elhelyezkedésüknek vagy egyéb jellemzőiknek köszönhetően viszonylag könnyebben átvészelik ezeket az időszakokat, és vannak, akik számára sokkal nehezebben megoldhatók a problémák.
A Nyomda- és Papíripari Szövetség még augusztusban kiküldte ki azt a felmérését, amiben szerette volna látni, hogy a kétségtelenül nehezebb helyzet kit hogyan érintett. Ahogy azt is, hogy milyen várakozások jellemzik a cégeket a második félévre. Fontos hangsúlyozni, hogy a felmérés nem számít tudományos alaposságú kutatásnak – tehát reprezentatívnak –, mégis az eredmény sokak számára segíthet eligazodni a gazdasági környezetben.
A kérdőívet 44 cég küldte vissza, közel 80%-uk nyomda – többségében vidéki kis- és közepes méretű vállalkozás. A nyomdai beszállítók zöme pedig papírkereskedőket és gépforgalmazókat képvisel.
Közismert, hogy a nyomdaipar abba a csoportba tartozik a gazdaságon belül, amely minden negatív változást azonnal megérez. A csomagolást leszámítva a nyomdaipari termékek nem tartoznak a fogyasztók szempontjából kritikus termékeknek. Már 2008-ban is látható volt, hogy a válság hatására bizonyos ágazatoknál (reklám, marketing, könyv) azonnal fogyasztás- és megrendelés-csökkenéssel reagált a piac. Az ellátási láncon belül a nyomdák – főként a cég méreteknek köszönhetően – relatív kedvezőtlen helyzetben vannak. A beszállítókat tekintve általában globális óriás cégek termékeit, alapanyagait használják, míg a megrendelői oldalt vizsgálva szintén láthatunk hasonló felállást. A piaci erőegyensúly eltolódásának köszönhetően a vállalkozások sok szempontból ki vannak szolgáltatva az üzleti partnereiknek. Az is közismert tény, hogy a nyomdaipar rendkívül beruházásigényes ágazat, miközben az átlagos nyereséghányad 3–5% között mozog. És végül, de nem utolsósorban a költségek: nagyon magas hányadot képviselnek, így ezek növekedése a fent említett piaci erőegyensúlynak köszönhetően általában az amúgy is alacsony nyereséget csökkentik. Személyesen tapasztaltuk, hogy a nyomdák megrendelői általában nagyon kevés információval rendelkeznek nyomdai partnereik költségeiről és annak az árra gyakorolt hatásáról. A kiküldött kérdőívben elsőként az egyes jelentősebb költségtételek változásait vizsgálták a 2021-2022. évek vonatkozásában.
Noha, még előtte voltunk az ősszel berobbant energiaválságnak, így is a válaszadók közel 40%-a nyilatkozott úgy, hogy az energiaköltségek 50% feletti mértékben emelkedtek. Ott, ahol alacsonyabb a növekedés mértéke, feltételezzük, hogy erre az évre még lekötött szerződésekkel rendelkeznek. Fontos megjegyezni, hogy a nyomdaipar elsődlegesen villamosenergia felhasználó, a gáz csak fűtési célokat szolgál.
A válság kapcsán felmérték, hogy az energiaköltségek milyen mértékben viszonyulnak a bevételekhez. A kormány és az Európai Unió az ún. „energiaintenzív” ágazatok számára támogatási rendszert dolgoz ki, aminek feltétele, hogy az adott ágazat 2021. évi energiaköltsége a nettó árbevétel 3%-át meghaladja. Felmérésünk szerint 2021. évben az árbevétel 1,5–2%-a között mozgott jellemzően. Ugyanez az arány 2022 augusztusában – tehát még a megemelkedett energiaárak előtt – már 3–5% között volt. Vélhetően ez az arány tovább romlik a téli időszakban.
2021 őszén kezdődött, és kifejezetten a nyomdaipart sújtotta a szinte hetente változó és kiszámíthatatlan papírár-emelkedés, amely bizonyos esetekben készlethiánnyal is párosult.
Print a mi jövőnk
A harminc éves múltra visszatekintő Nyomda- és Papíripari Szövetség a nyomdaipari cégek legmeghatározóbb szakmai szervezete. Tagjaik – nyomdák, nyomdai beszállítók, papírgyárak és szakmai oktatási intézmények – képviselik az ágazati árbevétel 60-65%-át, és több mint 8000 főt foglalkoztatnak. Fő feladatunk, hogy erősítsék a nyomtatott kommunikáció helyét és szerepét a XXI. században, növeljék a nyomdászat presztízsét, és megoldásokat találjanak a tagok olyan üzleti és gazdasági problémáira, mint pl. a munkaerőhiány és munkaerő-utánpótlás, határozottan küzdenek a papíripar védelméért, a körforgásos gazdaságra történő átállásért. A Szövetség érdekképviseletként folyamatos szakmai kapcsolatot tart az iparági szereplők és a kormányzati szervek között, valamint minden évben megrendezi a Best Print Hungary szakmai termékversenyt, és kiosztja a Magyar Nyomdászatért díjat a szakma legkiemelkedőbb személyiségeinek, a Hess András díjat a tagvállalatai legjobb dolgozóinak, és a Pro Foederatio díjat a szövetség kiemelt segítőinek.
Bővebben a szövetség munkájáról: www.fedprint.hu.
Itt is hasonló válaszok érkeztek, mint az energia esetében, bár a válaszadók aránya az 50% feletti növekedésnél sokkal magasabb. Természetesen az árak differenciáltan nőttek az egyes papírfajtáknál.
Az egyéb költségeket tekintve talán a munkabér esetében a legkisebb mértékű a növekedés. A festék és a segédanyagok esetében, illetve a szállítási költségeknél közel azonos mértékű változás (növekedés) látható.
Összességében a válaszadók 41%-ánál 30–50%-os, míg közel harmaduknál 20–30%-os volt a költségnövekedés.
A költségeken túl az éves gazdálkodást jelentősen befolyásoló tényező a megrendelésállomány változása. Jelen keretek között nem volt lehetőség annak vizsgálatára, hogy a csökkenés hátterében tudatos cégpolitika vagy piacvesztés áll. Hasonlóképpen az sem látszik a grafikonokból, hogy a növekedés minek köszönhető. Arra sincs konkrét adat, hogy az egyes termékek milyen részt képviselnek a cégek portfóliójából. A nyomdák többsége – különösen a kisebb méretű cégek – nem tiszta profilú, vagyis pl. a könyv vagy reklámkiadvány mellett foglalkoznak csomagolással is.
A digitalizáció már az elmúlt év eseményei előtt jelentős – és nem kedvező értelemben – hatással volt a nyomdaipari termékek forgalmára. A legnagyobb veszteséget a napilapok szenvedték el, míg például a nyomtatott könyvek valamelyest stabil helyzetben maradtak. Válsághelyzetben (ezt láthattuk 2008-ban is) egyedül a csomagolás volt képes megőrizni, sőt, növelni piaci helyzetét. Bár az utóbbi évek környezetvédelemmel kapcsolatos döntéseinek következtében a trend kezd elmozdulni a papíralapú csomagolás irányába, a piaci igények még válsághelyzetben sem csökkentek, sokkal inkább nőttek. Ezt igazolja, hogy mindhárom területen – doboz, flexibilis és címke –viszonylag magas arányú a stabilitás, és a növekedés mértéke is meghaladja a csökkenést.
A beszállítói piacot vizsgálva az tapasztalható, hogy a papír, festék és segédanyag kereskedelme egyértelműen növekedett. Az új és használt gépek forgalmára azonban inkább a stabilitás a jellemző. Utóbbi esetében csak a válaszadók 23%-a jelölte meg a növekedést. A korábbi, kritikus időszakokra is azt tapasztalták, hogy a beruházások nagysága és száma erősen visszafogott volt. Az új beruházások szoros összefüggésben állnak a nyomdák nyereségtermelő-képességével. Ha ez csökken, vélhetően a beruházási kedv is alacsonyabb lesz. Arra következtethetünk, hogy a következő évben a nyomdák sokkal inkább a jelenlegi géppark karbantartására fognak koncentrálni, és a beruházások során ismét előtérbe kerülhetnek a használt berendezések.
Végezetül néhány jellemzőbb szöveges reakció a felmérésből, melyek korunkat és a gazdasági környezetünket is jól jellemzik: „Stagnálást várok, sőt ez inkább már előrelépés lenne. Romlik, de nem reménytelen. Nagy gondot fog okozni a tízszeres gázár. Talán megtartjuk a tavalyi szintet. A jelenlegi helyzetben kiszámíthatatlan – COVID, háború, energiaproblémák miatt! Törekszünk megoldani minden helyzetet. Esetleg pár hónapra lehet előre tervezni. Ez nem teljesen megnyugtató, de legalább izgalmas”.
Az igazi kérdés valójában nem is az, hogy milyen mértékben emelkedtek a költségek, sokkal inkább az, hogy ezt a cégek milyen mértékben tudták érvényesíteni az áraikban. Az egyes válaszokat vizsgálva némileg meglepő, hogy a beszállító cégek többsége az 50–75% közötti tartományba esik. A várakozásokkal ellentétben ugyanakkor több nyomda is úgy nyilatkozott, hogy teljes egészében át tudta hárítani a költségnövekedést a megrendelőkre. Nyilván tovább árnyalná a képet, ha egy nagyobb számú mintán azt is meg lehetne vizsgálni, hogy milyen termékcsoportokra volt ez igaz.
