Hol kezdődik a fenntarthatóság és a felelősségvállalás a Metsä Board-nál? Utánajárunk, mit jelent az erdők és a nyersanyagok erőforrás-tudatos használata.
Hogyan lehetek biztos abban, hogy a fából készült nyersanyagok beszerzése nem járul hozzá az erdőirtáshoz?
Finnországban a 19. századból származó erdőtörvény szabályozza a fa felhasználását, amely előírja, hogy „az erdőket nem szabad elpusztítani”.
A felújítás és a helyes erdőgazdálkodás iránti elkötelezettség biztosítja, hogy a finnországi erdőgazdálkodás nem vezet erdőirtáshoz – magyarázza Silja Pitkänen-Arte, a Metsä Group fenntarthatósági menedzsere. Jelenleg a finn erdőkben mintegy 2500 köbméter fát termelnek ki, ami több mint 50%-kal nagyobb mennyiség, mint 50 évvel ezelőtt (www.metsiensuomi.fi/in-english/).
Minden egyes kitermeléssel eltávolított fa után legalább négy facsemetét ültetnek – országos átlagban évente 150 milliót.
(Silja Pitkänen-Arte, fenntarthatósági menedzser, Metsä Group)
Mit jelent az erdőtanúsítás és mire szolgál?
Finnországban a kereskedelmi erdők mintegy 90%-a PEFC™ vagy FSC® tanúsítvánnyal vagy mindkettővel rendelkezik. Az erdőminősítés egy külső ellenőrzési rendszer, amely a végfelhasználók számára biztosítékot nyújt arra, hogy a faanyagot adó erdőket környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható módon kezelik. Finnországban különösen magas a tanúsított erdők aránya, figyelembe véve, hogy a világ összes erdőjének eddig csak 10%-a rendelkezik tanúsítvánnyal.
„Az általunk felhasznált fa nagy része minősített erdőkből származik, és a nem minősített fának is meg kell felelnie bizonyos minimumkövetelményeknek. Nem származhat például illegális fakitermelésből vagy olyan régiókból, ahol megsértik az emberi jogokat. Ez az „ellenőrzött fa” nem származhat olyan erdőből sem, amelyek használata fontos természetvédelmi értékeket veszélyeztet vagy erdőirtáshoz vezet. Az általunk felhasznált fa teljes mértékben nyomon követhető, a gyártól a fatörzsig” – mondja Pitkänen-Arte. Az erdőminősítéshez teljesítendő globális követelmények közül Finnország már sokat törvénybe iktatott, például az emberi jogok tiszteletben tartását és a gyermekmunka tilalmát.
Mit jelent a biológiai sokféleség, és hogyan érvényesül az erdőgazdálkodásban?
A finn erdők közel 25 000 fajnak adnak otthont, amelyek mindegyike különböző élőhelyi igényekkel rendelkezik. Még a felújítási területeken is egyedülálló a fajok sokfélesége; egyes fajok kifejezetten alkalmazkodtak a csemeték vagy az öreg faligetek között való élethez.
„Megfelelő természetgazdálkodással támogathatjuk a természetes biológiai sokféleséget” – magyarázza Pitkänen-Arte. „A gazdasági erdeinkben ezt úgy tesszük, hogy hagyás- és holtfákat, valamint a biológiai sokféleséget elősegítő fatuskókat tartunk meg, így a korhadó fától függő fajok elegendő élőhelyet találnak.”
A visszamaradó fák olyan fák, amelyeket a fakitermelés során nem vágnak ki, hanem az erdőben hagynak. Ezek a fák végül természetes módon elpusztulnak, és így folyamatos korhadó fakészletet biztosítanak az erdőben. Az erdőminősítés azt is előírja, hogy a fakitermelési területeken meg kell őrizni a korhadó és visszatartó fákat és a sűrűket, a partok mentén pedig védőzónákat kell kialakítani.
(Anne Uusitalo, termékbiztonsági és fenntarthatósági igazgató, Metsä Board)
A Metsä Group csak 40 cm-nél kisebb átmérőjű lucfenyőt, fenyőt, nyírfát és nyárfát vásárol. A ritka lombhullató fafajokat már nem használják fel, mivel azok megtartófaként hasznosak. A ragadozó madarak fészkelő fáit, a fészkelőlyukakkal rendelkező fákat, a robusztus borókabokrokat, a nagy méretű nyárfákat, a kiégett fákat és az öreg visszatartó fákat is meghagyják az erdőben.
A Metsä Group 2016 óta az erdőtulajdonosok engedélyével fatörzseket használ a biológiai sokféleség elősegítésére a ritkítások és fakivágások során. Az ehhez használt fákat 2−5 méter körüli magasságban vágják ki, hogy felgyorsítsák az erdőkben a korhadó fa kialakulását. A PEFC-tanúsítvány előírja a biodiverzitású facsonkok létrehozását is, ha egyébként nem lenne elegendő holtfa a fakitermelési területeken.
(Katja Tuomola, a Metsä Group fenntarthatósági menedzsmentért felelős alelnöke)
A Metsä Group folytatja a biológiai sokféleséget szolgáló fatörzsek létrehozását; a tervek szerint hektáronként négy ilyen törzset alakítanak ki. Ez biztosítja, hogy az erdőkben a korhadó fa változatos legyen, ami különböző fajok, például a fát lebontó szervezetek, rovarok és később az üregekben fészkelő élőlények számára előnyös. A vizes élőhelyek védőövezetében a tanúsítási szabályok csak állandó fakitermelést engedélyeznek, a talajfelszínnek érintetlenül kell maradnia. A védőkörzetek a víztestek jó állapotának megőrzését és a biológiai sokféleség megőrzését szolgálják a környezetükben.
Mik a szén-dioxid-elnyelők és -tárolók, és milyen szerepet játszanak az erdőgazdálkodásban?
Ha az erdők több szén-dioxidot kötnek meg, mint amennyit a légkörbe bocsátanak ki, akkor szén-dioxid-elnyelőknek nevezzük őket.
A finn erdők szén-dioxid-elnyelők, mert több szenet kötnek meg, mint amennyi a fa felhasználásával és a természetes vízelvezetéssel felszabadul – magyarázza Pitkänen-Arte. A fotoszintézis során a szén-dioxid szén formájában tárolódik a fák anyagában és a talajban.
A kor előrehaladtával az erdők kevesebb szén-dioxidot tudnak megkötni, mindazonáltal még a túlkoros állományok is nagyon fontosak a széndioxid tárolásának szempontjából. A fák pusztulásuk és korhadásuk során azonban fokozatosan szén-dioxidot bocsátanak vissza a légkörbe. Az idősebb erdők különböző természeti károknak is ki vannak téve. Az egészséges növekedés érdekében fontos, hogy a forgási időszak alatt végig gazdálkodjunk az erdőkkel. A nagy biológiai sokféleséghez azonban minden korú erdőállományra szükség van.
Mit jelent a tudatos erőforrásfelhasználás, és mi a szerepe az erdőgazdálkodásban?
A skandináv faanyag értékes nyersanyag, amely körültekintő felhasználást igényel. „Már kivágáskor tudjuk, hogy a fát később hogyan fogják felhasználni, és ehhez optimálisan tudunk alkalmazkodni a méretre vágáskor” – mondja Pitkänen-Arte.
A törzs minden részét a lehető legjövedelmezőbb módon hasznosítják: a törzs darabjait fűrészáruvá dolgozzák fel, és hosszú élettartamú fatermékeket készítenek belőle. Az erre a célra –például kisebb átmérője miatt – alkalmatlan faanyagot cellulózzá alakítják, és kartonpapírt készítenek belőle, amely a fosszilis csomagolóanyagok alternatívája. Más biotermékek is nyerhetőek belőle. A fakérget és a fakitermelési maradék egy részét bioenergia előállítására használják fel.
Melyek a Metsä Board céljai az éghajlatvédelemmel és a vízhasználattal kapcsolatban?
A Metsä Board célja, hogy 2030 végére fosszilis anyagoktól mentesen és a lehető legkevesebb technológiai vízzel működtesse a gyárait (a cél 35%os megtakarítás 2030-ra a 2018-ashoz képest). A vállalat fenntarthatósági weboldalán található interaktív útiterv segítségével nyomon követhető az elért haladás.
„Ügyfeleink fenntartható módon akarnak üzletet kötni, ezért természetesen érdekli őket, hogy mit teszünk a kibocsátásunk csökkentése érdekében. Ennek az az oka, hogy anyagszállítóként mi is részesei vagyunk kibocsátásoknak az ügyfeleink értékláncában. Az értéklánc kibocsátásai (Scope 3) magukban foglalják a nyersanyagok, például az ügyfeleink csomagolóanyagaihoz használt kartonunk előállítása során, valamint az ellátási láncban keletkező kibocsátásokat” – mondja Anne Uusitalo, a Metsä Board termékbiztonságért és fenntarthatóságért felelős igazgatója.
Mennyire erőforrás-hatékony a szűzrost, mint nyersanyag?
A Metsä hajtogatott kartondobozai, élelmiszeripari csomagolóanyagai és fehér kraftlinerei tiszta szűzrostból készülnek, ezáltal a karton egyszerre könnyű és robusztus.
Ahhoz, hogy az újrahasznosított rosttal ugyanazt a merevséget érjük el, mint a szűz rosttal, az újrahasznosított karton alaptömegének lényegesen nagyobbnak kell lennie. Ettől nagyobb súlya lesz a csomagolásnak, és több anyagra lesz szükség ugyanannak az eredménynek az eléréséhez. Ez a többletsúly a kibocsátást is növeli az ellátási láncban – mondja Uusitalo.
A karton az egyik legtöbbet gyűjtött és újrahasznosított csomagolóanyag. Európában az újrahasznosítási aránya 83%-a műanyag csomagolásoké viszont alig 50%. És bár magát az újrahasznosítást természetesen pozitívan kell értékelni, az újrahasznosított rostból készült karton nem feltétlenül környezetbarátabb, mint a szűz rostból készült.
A karton környezetterhelését a csomagolásba kerülő nyersanyag mennyiségéből és a karton előállításához felhasznált energiából számítják ki. Minél több nyersanyagot használunk fel, és minél több fosszilis tüzelőanyagból származik a feldolgozási energia, annál nagyobb a környezeti hatás.
Hogyan segít a Metsä Board az ügyfeleinek a legjobb csomagolási megoldások kiválasztásában?
A csomagolásnak meg kell akadályoznia, hogy a tartalom megromoljon vagy megsérüljön a fogyasztóhoz vezető úton. A terméktől és a csomagolás típusától függően a termék csomagolása a termék környezeti hatásának körülbelül 1−5%-át teszi ki. Jól megválasztott anyagokkal jelentősen csökkenteni lehet a csomagolás szén-dioxid-kibocsátását.
A Metsä Board szakértői igyekeznek megtalálni az ügyfelek igényeinek legjobban megfelelő kartonmegoldásokat. Képesek kiszámítani a különböző csomagolási lehetőségek szénlábnyomát és a teljes életciklusra gyakorolt környezeti hatást is. Ez lehetőséget ad az ügyfeleknek arra, hogy a leginkább fenntartható csomagolást válasszák.
„2022 nyara óta kínál a Metsä Board fenntarthatósági szolgáltatásokat a 360 fokos szolgáltatás részeként, amely gyorsan népszerűvé vált. Ügyfeleink értékelik a környezeti hatásról szóló információkat, így láthatják a különböző csomagolási lehetőségek környezeti következményeit” – teszi hozzá Uusitalo.
Metsä Group aktualizálta 2030-ra vonatkozó célkitűzéseit
A Metsä Group erdőgazdálkodási céljainak fókuszában az erdők biológiai sokféleségének megőrzése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás áll.
„Üzletünk alapja a fa, mint megújuló erőforrás, ezért fontos számunkra a természetes biológiai sokféleség megőrzése” – magyarázza Katja Tuomola, a Metsä Group fenntarthatósági menedzsmentért felelős alelnöke. „Meg kell őriznünk a veszélyeztetett fajok élőhelyeit, és biztosítanunk kell, hogy az erdők egészségesek és élénkek maradjanak – mert csak így képesek hatékonyan megkötni a szén-dioxidot.”
A Metsä Group folytatja az erre irányuló munkát. Ennek része a fafajok diverzifikációjának és a holtfa mennyiségének növelése az erdőkben, valamint a természetes biológiai sokféleség előmozdítása a természetgazdálkodás révén. A fiatal állományok fenntartása biztosítja a jó növekedési feltételeket az erdőkben, a trágyázás pedig a szén-dioxid-nyelőhelyek növelését szolgálja. A tőzegmohás területeken az állandó erdőgazdálkodási gyakorlatok ajánlásával szintén hozzájárul a légkörbe és a vizekbe történő kibocsátás csökkentéséhez. 2030. év végére a Metsä Group célja, hogy fa nyersanyagának több mint 90%-át minősített erdőkből szerezze be.
Forrás: Metsä Board Fachmagazin, 2023 Frühling I Szöveg: Maria Latokartano I Fotók: Jussi Hellsten I Fordította: LUPE Magazin
