Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az összes Európában kapható – helyben gyártott vagy máshonnan ide importált – termékhez tartozik egy digitális ikertestvér. Olyan, ami lényegében a valódi termék online változata, melynek tartalma folyamatosan frissül a lényeges adatokkal és a hozzájuk kapcsolódó információkkal. Nos, ez a világ néhány év múlva valósággá válhat. Az európai digitális termékútlevél hamarosan elkészül, és örökre megváltoztatja az árukereskedelemet.
Az európai digitális termékútlevél (Digital Product Passport, DPP) bevezetését az Európai Bizottság javasolta, hogy használatával megteremtse az átláthatóságot a termék teljes életciklusa során, és elősegítse a körkörösséget úgy, hogy a termék adatait és nyomon követhetőségi információit megoszthatóvá teszi a teljes ellátási láncban. Aki az EU-ban gyárt, forgalmaz vagy értékesít fizikai árut, köztes- és végterméket vagy alkatrészt, annak érdemes megismerkednie a digitális termékútlevéllel, megérteni szerepét, funkcióját, és elgondolkodni a legjobb megvalósításán. A DPP kulcsfontosságú elem az EU körforgásos gazdaságra való átállásában, mert tájékoztatást nyújthat a termék fenntarthatósági tulajdonságairól, segíti javíthatóságát és újrafelhasználását. Célja, hogy fokozza a nyomon követhetőséget és az átláthatóságot a termék teljes életciklusa során, és javítsa a termék fenntartható használatára, élettartamának meghosszabbítására és körforgásos újrahasználatára vonatkozó kritikus adatok kezelését és megosztását. Az a tény, hogy a termékek különféle bizonylatokkal, útlevelekkel rendelkeznek, nem újdonság. Az igazi változás az, hogy mindez most jogszabályon alapul, és a zöld és digitális átalakulás folyamataként történik.
Új uniós szabályozás
A digitális termékútlevél a fenntartható termékek környezetbarát tervezéséről szóló rendelettervezet Proposal for Ecodesign for Sustainable Products Regulation (ESPR) részeként jelent meg, az EU körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervének egyik kiemelt intézkedéseként. Maga a javaslat kiterjed az európai piacon forgalomba hozott összes termékcsoportra az élelmiszerek, az állateledelek és a gyógyászati termékek kivételével. Továbbá a Tanács legfrissebb álláspontja a gépjárműveket is kizárja, mivel ezekre a termékcsoportokra más, hasonló követelményeket támasztó jogszabályok vonatkoznak.
A rendelet a környezettudatos tervezésre irányul, és olyan új minimumkövetelményeket határoz meg, mint a termékek tartóssága, újrafelhasználhatósága, korszerűsíthetősége, javíthatósága, újragyártási és újrafeldolgozási lehetőségei, energia- és erőforrás-hatékonysága. Megjelenése 2024 elejére várható, és alkalmazását 2030-ig fokozatosan vezetik be a különböző termékkörökben, felhatalmazáson alapuló rendeletek sorával. Elsőként a textil- és ruhaipar, az akkumulátor- és a fogyasztói elektronikai ágazatokban, melyeket hamarosan további termékcsoportok követnek. Célja, hogy hatékony digitális megoldások segítségével csökkentse a termék élete során a környezetre gyakorolt hatását, és lehetővé tegye az EU olyan iparpolitikai célkitűzéseinek megvalósulását, mint a fenntartható termékek iránti kereslet növelése és a fenntartható termelés támogatása. A rendelet új kötelezettségeket és jogokat állapít meg a gyártók, importőrök, forgalmazók, kereskedők, javítók, újragyártók, újrahasznosítók, karbantartók, vásárlók, végfelhasználók, fogyasztók, nemzeti hatóságok, közérdekű szervezetek, valamint az EU Bizottsága vagy bármely más, a nevükben eljáró szervezet számára.
A rendelet előirányozza az új „digitális termékútlevelet” is, amely tájékoztatást nyújt a vállalkozások és a fogyasztók számára valamely termék környezeti hatásairól, megkönnyíteni a termékek újrafeldolgozását és javítását, valamint a veszélyes anyagoknak az ellátási lánc egészében való nyomon követését. A becslések szerint a Bizottság 2024 és 2027 között 18 új felhatalmazáson alapuló jogszabályt, 2028 és 2030 között pedig további 12 új felhatalmazáson alapuló rendelkezést hoz, hogy elősegítse az adott termékkörre, a termékútlevélben rejlő lehetőségek megvalósítását.
Mi az a digitális termékútlevél?
Az ESPR rendelet értelmében; a termékútlevél a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott, információkat tartalmazó termékspecifikus adathalmaz, amely elektronikus úton, adathordozón keresztül érhető el. Lényegében strukturált, frissített és megbízható adatok gyűjteménye, ami információt tárol a termék eredetéről, összetételéről, gyártási folyamatairól, jellemzőiről, élettartamáról, karbantartási és szétszerelési útmutatásairól, újrahasznosítási utasításairól. Szóval gyakorlatilag minden lényeges részletéről, ami az ellátási lánc szereplői közötti információáramláshoz szükséges, vagy a hatóságok számára fontos. Ezt a rengeteg információt digitális eszközökön keresztül teszik elérhetővé általában online forrásokon, például weboldalakon keresztül. A digitális termékútlevél adatkövetelményeit minden egyes termékkategóriára vonatkozóan az érintettekkel folytatott iparági konzultációk alapján határozzák meg, és az adott felhatalmazáson alapuló jogszabályban jelenítik meg.
Ezért ezek még nem állnak rendelkezésre, de néhány adatspecifikáció már ismert:
•a DPP-t adathordozón (például QR-kódon, RFID-címkén vagy más beolvasható technológián) keresztül kell csatlakoztatni egy egyedi termékazonosítóhoz,
•az adathordozónak fizikailag meg kell jelennie a terméken, a csomagoláson vagy a termékdokumentáción,
•az adathordozónak és az egyedi termékazonosítónak meg kell felelnie az ISO/IEC 15459:2015 szabványnak,
•a termékútlevélben szereplő összes információnak nyílt szabványokon kell alapulnia, interoperábilis formátummal kell kidolgozni őket, és géppel olvashatónak, strukturáltnak és kereshetőnek kell lennie,
•a termékútlevélben szereplő információknak a termékmodellre, tételre vagy egyedi árura kell vonatkozniuk.
Igényesen kidolgozott európai szabványok kellenek
A jogalkotók meghatározzák a digitális termékútlevél kereteit, ám normák és szabványok teszik kézzelfoghatóvá azokat. A szabványokat az ipar, a tudomány, a közszféra és a civil társadalom képviselői dolgozzák ki közösen, és biztosítják a jogi keret gyakorlatias és rugalmas kialakítását.
Az Európai Bizottság felkérte az európai szabványügyi szervezeteket – a CEN-t és a CENELEC-et –, hogy dolgozzanak ki olyan harmonizált európai szabványokat a digitális termékútlevél rendszereire, melyek alapvető specifikációk lehetnek például az elektromos készülékeknél, textíliáknál, bútoroknál, acélnál, cementnél, vegyszereknél. A szabványok kidolgozására a CEN és a CENELEC egy „Joint Technical Committee Digital Product Passport”-ot javasolt a két szabványosító testület között. Számos uniós ország szabványosító testületeiben már megalakultak a nemzeti tükörbizottságok, hogy közreműködjenek az ESPR-ben nevesített egyedi azonosítók, adathordozók, a fizikai termékek és a digitális megjelenítés közötti kapcsolatok, a hozzáférés, a jogkezelés, az interoperabilitás, az adathitelesítés és adatbiztonság harmonizált szabványainak kidolgozása területén.
A DPP rendszer bevezetésének kihívásai A DPP bevezetése új szempontokat ad a vevőknek a termékek beszerzésére és árukészleteik feltöltésére vonatkozóan, mivel azonnal hozzáférhetnek az egyes termékek eredetéhez, nyersanyagaihoz, elkészítési körülményeihez, energiafelhasználásához, szénlábnyomához és egyéb fenntarthatósági adataihoz. Továbbá felelősséget érezhetnek a szelektív vagy éppen diszkriminatív termékválasztás iránt. Ez az ellátási láncban résztvevő összes szereplőtől megköveteli, hogy aktívan és aprólékosabban gyűjtse, kezelje és karbantartsa a termékeivel kapcsolatos adatokat. Annak bizonyítása a vevők és végsősoron a fogyasztók felé, hogy egy termék nem károsítja a környezetet, és/vagy a cég nem folytat a fenntarthatósággal nem összeegyeztethető termelési gyakorlatot, magas fokú alkalmazkodást vár el a gyártók részéről. Ez azt jelenti, hogy az adott ellátási láncban résztvevő mindegyik gyártónak mélyebb ismeretekkel kell rendelkeznie a termék tervezéséről, az alkotó- és alkatrészeiről, az újrahasznosítható alkatrészekről és körkörös felhasználhatóságukról. Adott esetben a teljes iparágnak át kell térnie a lineáris ellátási lánc modelljéről a körforgásos modellre. Az ilyen drasztikus átalakulás nem megy könnyen, az elmozdulás jelentős paradigmaváltást igényel. Az ilyen mélységű részletezettségi és átláthatósági szintre történő átállás erőforrásigényes. Eleinte szinte biztosan nehézségekkel jár, és csak együttműködésekkel valósítható meg.
A csomagolás szerepe a DPP-ben
A csomagolás, mint önálló termékkör nem szerepel az ESPR munkatervében, mivel az előkészítés alatt álló csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR) lehetőséget ad a fenntartható csomagolás, mint termék kialakítására és a csomagolási hulladék fenntartható kezelésére vonatkozó ökotervezési szabályok megállapítására. Az iparágnak tehát nem kell külön felhatalmazáson alapuló jogi aktusra várnia, mivel a szabályozók a csomagolást a forgalomba hozott termék összetevőjeként kezelik. Azonban a DPP kötelezettségeinek egy része a csomagolóiparra hárul, mivel az ágazatban működő vállalatoknak számos adatbiztosítási követelménnyel kell szembenézniük, beleértve a termékek és a termékek csomagolásának súlyát és térfogatát, tartósságát, újrafelhasználhatóságát, körforgást gátló anyagok jelenlétét, újrahasznosított tartalmat, újragyártást, hulladéktermelést, erőforrás-felhasználást, a mikroműanyag kibocsátását vagy éppen a csomagolás szénlábnyomát. Ha minden érintett szereplő hatékonyan együttműködik, a digitális termékútlevél a termék elválaszthatatlan részévé válhat. Egészen odáig, hogy végül minden termék útlevéllel felszerelve kel majd ismét életre.
Kecskés Katalin | GS1 Magyarország | Forrás: GS1 in Europe
