– Már 5-6 éve annak, hogy automata raktárakról olvashattunk, esetleg ehhez kapcsolódó tervekről hallhattunk, 3 évvel ezelőtt már épültek, sőt egyik-másikban jómagam is megfordultam már. Hol tart most ez a tendencia?
A közelmúltban találkoztam külföldi kollégáimmal (55 országban van jelen a vállalat) egy raktárautomatizálási szakmai rendezvényen. A legkülönfélébb ágazatok (legyen az autóipar, élelmiszeripar, FMCG, e-kereskedelem) 35 nemzetből érkező képviselői elemezték a trendnek gondolt folyamatokat és igényeket. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nagy vívmányokra nem kell készülnünk, raktárak mindig voltak és lesznek, maximum az ellátási rendszerben a sorrendjük/helyük változik meg. „Nagy csodákat már nem kell várni, ez nem autóipar.”
Azonban már létező műszaki megoldások új mátrix alapján új lehetőséget adnak. Például a képalkotó tudásszoftver fejlődésével el tudtunk oda jutni, hogy a gyárban már géppel összekészített, homogén raklap termékeit gépek válogatják ki, szortírozzák, a leendő tároló és akár üzleti polc helyét is beazonosítva. Tehát gyakorlatilag csak a be- és kiszállítást végző sofőr az egyetlen valós személy, aki találkozik az áruval. Ez tehát nem fikció, az már egy másik kérdés, hogy hol van létjogosultsága.
– Elértük volna a fejlődés határát? Ezt egy ágazatra vagy tudományágra sem lehet kimondani, gondolom a logisztika lehetőségei sem végesek.
Nagy ellátási láncoknál a legspeciálisabb szakmai feltételeknek is meg lehet felelni a már meglévő tudás szoftver egy-egy új mátrixával. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kalkulációk és elméletek leálltak volna. Ezt igazolja a 3D-s raktári folyamatok kifejlesztése is. Eddig tipikusan egyirányú be- és kitárolás volt jellemző a hagyományos és automata raktárakban egyaránt. A legújabb irányzat szerint már 6 valós irányban tud egyidőben komissiózni és kiszállítani az automata raktár, de ez is csak nagy darabszámnál térül meg, tehát visszakanyarodhattunk a számoláshoz.
– Számoljunk akkor! Mikor és milyen hatékonyságú automata raktár beruházás térül meg?
A válaszhoz a helyszín meghatározására van először (és szinte egyedül) szükségünk. Egy nagyon gyorsan forgó hazai raktárban 8 óra alatt 300 raklapnyi árut mozgatnak meg, ezzel szemben egy amerikai vagy francia elosztó központban, óránként kell 300 raklapot kezelni. Ez gépekre levetítve is igaz: míg egy átlagos hazai FMCG vállalatnak 8 óra alatt 110 db ki- és betárolást kellett egy hagyományos targoncával kezelni, addig egy külföldi (már automata raktárnál) óránként 70-110 duplaciklust kell teljesítenie egy gépnek.
Habár a logisztika területei világszinten innovatív fejlődésen mennek át, azokban az országokban, ahol a kézi munkaerő olcsó, kevésbé van szükség automata vagy félautomata raktárrendszerekre. Lássuk be, nálunk nincs olyan vállalat (vagy gyártó), ahol egy kubatúra közel félmillió raklapot tartalmazna.
| Nem a szerencsére bízta a Szerencsjáték Zrt.
A teljes komissiózó rendszer egy közel 70 méter hosszú, vezérelt görgős pályarendszeren alapul. A rendszer elején egy manuális, kiszállító karton és komissiózó láda felhelyező munkaállomáson 3 párhuzamos pályaszakaszra helyezik fel a gyűjtésre szolgáló egységeket.
A kartonokat automata címkenyomtató látja el azonosítóval (ez már a Posta által is kezelhető címzéssel is ellátott címke). A következő állomáson egy nyomtató behelyezi az adott címzett úgynevezett pro-forma számláját. Innen egy 30 FIFO csatornás görgős átfolyós állványban elhelyezett fényvezérelt kiszedő állomásra mennek a gyűjtők, ahol a nagyméretű szóróanyagokat helyezik be. Ezután egy, a pályába integrált mérleg elvégzi a gyűjtők tárázását, majd egy újabb 15 FIFO csatornás görgős átfolyós állványban elhelyezett fényvezérelt szedő állomás következik (további mérhető szóróanyagok), ami után két manuális munkaállomás található (egyéb belső anyagok és thermotekercsek). Két újabb görgős átfolyós állványban elhelyezett (egy 30 és egy 21 FIFO csatornás) fényvezérelt szedő állomás következik (segédszelvények és sorsjegyek). Ezek után egy automata szállítólevél behelyező következik, majd egy újabb beépített mérleg ellenőrzi a rendelés helyességét. A hibásnak ítélt kigyűjtők egy párhuzamos pályára kerülnek, ahol egy minőségellenőr minden tételt ellenőriz, egy másik párhuzamos pályán pedig a műanyag ládákba gyűjtött tételek mennek borítékos átcsomagolásra. A hibátlan és ellenőrzött kiszállító kartonok egy kézi dobozkitöltő állomásra, majd egy félautomata dobozzáró gépbe haladnak tovább, végül egy automata, pántoló gépbe kerülnek. A legutolsó állomás egy túra útvonalankénti manuális konszolidációs állomás. Mielőtt a dobozok kiküldésre kerülnek, egy vezeték nélküli kézi vonalkód leolvasás is történik, amely a szállítólevél elkészítéséhez szükséges. A raklapokhoz egy-egy kódot kell rendelni, majd pedig hozzárendelni a rajta lévő csomagokat. Így elkészül egy raklapszállító levél, mely aztán átadásra kerül szállítást végző szervezetnek, a Magyar Postának. |
– Azért vannak hazai referenciák, nagy raktári kapacitással rendelkező hazai nagyvállalatok, ahol nemcsak a beruházási összegek, hanem a megtérülési mutatók is bizonyítanak.
Nemzetközi, főként európai összehasonlításban az automata raktárak és komissiózó rendszerek tekintetében Magyarországon valóban kevesebb partnerről beszélhetünk. Ezek a technológiák itthon csak az elmúlt 8-10 évben kezdtek megjelenni, ez idő alatt valamivel több mint 20 ilyen jellegű projekt volt az egész országban, 200.000-től 5.000.000 euróig terjedő beruházási értékekkel.
A Magyarországon megvalósított beruházások közül a gyermelyi teljesen automatizált magasraktár az elsők között szerepelt 2003-ban, illetve az élelmiszeripari szektorban konkrétan az első és a mai napig egyedülálló fejlesztés. Az első ütem paraméterei: 6200 komplett, homogén paletta befogadására alkalmas, belmagassága 26 méter, és 14 tárolószinten, dupla mélységű Schäfer állványokon történik a tárolás 3 folyosóban, 3 felrakógéppel. A raktár 99,9%-os megbízhatósággal működik.
Hazai környezetben megvalósított automatizációs megoldásaink közé tartozik még a kecskeméti Mercedes- és a győri Audi gyárban is kialakított magasraktár; az Oriflame magyarországi disztribúciós elosztóközpontjában és a Szerencsejáték Zrt. logisztikai központjában kialakított félautomata raktár. Hasonlóan modern intralogisztikai megoldásra példa a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-nél létrehozott automata anyagmozgatási rendszer, valamint a Teva Magyarország Zrt. logisztikai központjában kivitelezett komissiózó rendszer is.
– Ezzel a felsorolással gyakorlatilag le is fedtük a jelenlegi multinacionális, kapacitás szempontjából szóba jöhető hazai vállalatokat. Mi akkor a jövő?
Akkor lenne realitása az automata rendszerek terjedésének, ha regionális elosztóközpontként tudnánk szolgálni az uniós tagállamoknak. Azt kell azonban tapasztalnunk, hogy földrajzi elhelyezkedésünkből adódóan egy adott irányban még megkerülhetetlenek vagyunk, de ez is már csak idő és pénz kérdése. Központi szerepet pedig már nem szánnak nekünk az európai országok, ezt igazolja az a tény is, hogy határainkon túl, 30-50 km-es távolságban mégis szaporodnak a beruházások.
– Még mindig matematikával és nem gazdaságpolitikával kalkulálva: mikor éri meg az automata raktár építése, hol a megtérülési határ (és most valóban nem földrajzi határra gondolok)?
A logisztika a közép- és kelet-európai országokban még mindenképpen nagymértékű fejlődés előtt áll. A lokális viszonyokból – mint például a munkaerőköltség, a gazdasági helyzet – adódóan az automatizált technológiák alkalmazásában elöljáró skandináv országokhoz képest akár 20 éves lemaradásban vagyunk. Természetesen ez a lemaradás folyamatosan csökken, köszönhetően a lassan emelkedő munkaerőköltségeknek, valamint a megfelelően képzett, szabad munkaerő hiányának.
Habár a logisztika területei világszinten innovatív fejlődésen mennek át, azokban az országokban, ahol a kézi munkaerő olcsó, kevésbé van szükség automata vagy félautomata raktárrendszerekre. Lássuk be, míg Magyarországon egy raktáros munkaerő költsége 11-13.000 euró/év, addig ez fejlettebb európai országokban 60-65.000 euró/év. Ha ezekkel a költségekkel számolok (és ugyanolyan képességű munkaerőt feltételezek), akkor 3 év alatt 10 ember munkáját kiváltva 5-szörös megtérüléssel számolhatok a „másik” országban.
Hazai sikertörténeteink egyike a Szerencsejáték Zrt, ahol az 500.000 eurós félautomata rendszer költségei 1,6 év alatt megtérültek (mivel nagy kézi munkát igénylő feladatról volt szó).
A megtérülési mutatók számításainál figyelembe kell vennünk az ellátási lánc sebességét (pl. egy gyógyszer nagykereskedés 6.000 cikkszámból, naponta kétszer szállítva), a komissiózás pontosságát, az ebből következő hibahatárt, majd presztízsveszteséget vagy épp a visszárukezelést.
Ugyanakkor mégis azt kell sajnos mondanom, hogy hazánkban a munkaerő költsége nem játszik szerepet a megtérülés „latolgatásakor” a döntésben. Sőt, a 10 milliós fogyasztói piacunkkal sem tudunk meghatározóak lenni. Azonban határozott tendenciaként látom, hogy jelenleg nem is latolgatnak beruházási szándékot a nyugat-európai befektetők, aminek pedig már gazdaságpolitikai okai vannak.
A gyakorlat és a piacgazdaság (vagy nevezhetik kapitalista szemléletnek) azt igazolja, hogy a piaci versenyben lehetünk diktálók és követők, és a követők között is vannak közelről követők, akik akár át is vehetik a vezető szerepet egy rossz döntésünk. vagy nyugodt, „csak” stabil piaci szereplésünk kapcsán. Én most azt érzékelem, hogy a helyi környezetünk nem befektetőbarát, a határaink túloldalán több beruházás zajlik. A gazdasági világválság pedig – tudomásul kell venni – véget ért.
