A logisztika, mint jelenünk leggyorsabban fejlődő tevékenysége átszövi életünket, munkánkat, magánéletünket. Az iparban a just-in time beszállítás elkerülhetetlen, élelmiszereinket, divatcikkeinket, de szinte bármely árut (nagy)kereskedő cégek terítenek az országban, országokban logisztikai rendszerek segítségével megbízhatóan és minél gyorsabban Így hát minden árut, gyűjtőcsomagot, szállítóeszközt jelölnünk kell, hogy azt a megfelelő időben a megfelelő helyre kormányoztathassuk azokat.
| De mi is az RFID. Rengeteg részletes műszaki és közérthető leírás lelhető fel róla az interneten pl http://smartfreq.hu/mi-az-rfid/ így csak röviden. Közvetlen kontaktus (rálátás) nélkül rádióhullámok segítségével működő azonosító rendszer, ahol az RFID címke (más néven: tag, transponder, matrica) hordozza a jelölendő objektum egyedi adatait, amit az olvasó egység kiolvas illetve igény, szerint, átír.
Az RFID nem más nem több és nem kevesebb, mint egy automatikus adatbeviteli eszköz. Ami emberi szándék nélkül esetleg annak ellenére elvégzi a „tévedhetetlen” azonosítást. |
Ebbe az igényrendszerbe robbant be az RFID (Radio Frequency, IDentification), mint valami csodafegyver, a 2000-es évek derekán óriási elvárásokkal és reményekkel. 2003-ban robbanásszerű, évi 360%-os, fejlődést jósoltak ennek a technológiának, Bill Gates szerint: „A technológia életciklusának dina-mikusan fejlődő szakaszába ért amikor minden és bármi lehetségesnek látszik”
| Az RFID maga régi találmány James Clerk Maxwell 1864 től indul, az első alkalmazást Sir Robert Alexander Wattson-Watt készítette a Brit légierő gépeinek felismerésére a II. világháborúban. Az első ipari alkalmazás kezdemények, szabványok az ezredforduló környékén indultak. Ma már szigorú szabványrendszerek (ISO) kezelik a technológiát, amit minden gyártó a saját érdekében is betart. |
És vajon mit látunk ma? Mi valósul meg az álmokból? Az RFID tényleg csodafegyver?
A növekedés, ha nem is robbanásszerű, de folyamatos, még válság éveiben is. Számtalan alkalmazás kínálkozik a termelés, a szállítmányozás területén.
Kik használják: a legnagyobb új felhasználók ma a divatcikk, ruházati cikk kereskedők, de hétköznapjainkban mindannyian használjuk a belépő kártyában, útlevélben vagy közlekedési jegyekben.
Egy címke ára 2004-ben átlagosan 50 cent volt akkor 2014-re 5-10 centre 2024-re 1-2 centre jósolták. Ma, magyarországi mennyiségekre, már a 10 cent alá csökkentek az árak valójában. Persze így is mindig kétséges a beruházás megtérülése. Komoly eredményeket érhetünk el, ha minőségbiztosítás, gyártásfelügyelet, leltározás céljaira kívánjuk használni. Biztos megtérülést akkor hoz, ha a folyamatunkban egy adott objektumot (embert, terméket, eszközt, szállító eszközt: ládát, dobozt, edényt…) többször kívánunk és tudunk azonosítani, hisz nyereséget/megtakarítást csak az az eszköz termel, amit használunk.
A nagyvilágba így hazánkban is az autóipari termelés minden szereplője már valahogy alkalmazza az RFID-t, véleményem szerint nagy lehetőségek rejlenek élelmiszeripar és élelmiszerkereskedelem számára az RFID használatában. Csak egy példát említve a hűtött termék előállítás és logisztika remek hasznát venné az hőmérséklet szenzoros (temperature logger) RFID címkéknek. A felhasználás lehetőségeinek részletes ismertetésével állunk rendelkezésükre a SmartFreq kft-nél.
Elmondhatjuk tehát, hogy az RFID, ha nem is teljesítette az irreálisan magasra tett elvárásokat, de terjed a világban, terjed hazánkban is megbízhatóságot, pontosságot, állományvédelmet segítve a logisztikában a termelésben.
