Kompakt, multifunkcionális és sokszínű. Sztaskó Kira, a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének elsőéves tervezőgrafikus hallgatója kreatív tortillachips-csomagolásával különdíjat nyert az idei HUNGAROPACK Student csomagolási versenyen.
Helyes döntést hoztam, jó úton járok
Mindig is közel állt hozzám a művészet világa, de jól tudtam, hogy a kezdetekkori kedvtelésből történő rajzolgatástól hosszú utat kell megtennem ahhoz, hogy egyszer valódi szakmai tudásra tegyek szert.
Már általános iskolás koromban kreatívnak tartottak, és többször mondták, hogy érdemes lenne valamilyen művészeti pályát választanom. Egyebek mellett ez adott elég önbizalmat ahhoz, hogy a rajzaimmal mind több megmérettetésen, pályázaton vegyek részt, természetesen a kihívás izgalmától is hajtva. Végül nem művészeti iskolába jelentkeztem, de a rajzolás hobbiként gimnazista koromban is megmaradt. Lelkesedésem az alkotás iránt egészen addig nőtt, míg végül elhatároztam, hogy az akkori rajztanárom ajánlására jelentkezem a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakára. Amikor megtudtam, hogy felvettek, az hatalmas áttörést jelentett az életemben.
Ugyan még csak elsőéves hallgató vagyok, de már ez az év megerősített abban, hogy helyes döntést hoztam, és jó úton járok. Meglepett a grafika szakma változatossága, hisz jóval több dologgal foglalkozunk itt, mint korábban képzeltem. Legnagyobb örömömre ennek minden részét élvezem, felfrissítő folyton új ötleteket igénylő feladatokon dolgozni. Eddig is kíváncsi személyiség voltam, és most, hogy ráébredtem, milyen sokrétű tudás szükséges ahhoz, hogy grafikussá válhassak, a motivációm tovább fokozódott.
Ez a díj is egyfajta pozitívvisszacsatolás számomra A kezdet persze nem volt egyszerű, hiszen fel kellett zárkóznom azokhoz, akik már középiskolai tanulmányaikat is ezen a területen végezték, de úgy érzem, hogy rengeteget fejlődtem ez alatt a két félév alatt. Ennek számomra az egyik legtöbbet jelentő eredménye a különdíj, amit az idei HUNGAROPACK Student Csomagolási Diákversenyen kaptam a tortilla-chipscsomagolásomért. A terv elkészítésében rengeteget segített Rosta Péter tanár úr, aki az egész feladat alatt konzulensem volt, és már az egyetem nyílt napján arra motivált, hogy jelentkezzek ide. Ezenkívül Szarka Judit Gabriella tanárnő tett hasznos javaslatokat a tipográfiát illetően, Csigó Gergely tanár úr pedig megtanított arra, hogyan lehet igényes termékfotókat készíteni.
A csomagolástervem kiindulási ötlete az volt, hogy hogyan tudnék többféle, egymást kiegészítő terméket összecsomagolni, és végül a választásom pedig a tortillachipsre és a hozzá tartozó szószokra esett. A doboz formáját maga a fő termék, a hagyományosan háromszög alakú tortillachips inspirálta. A célom az volt, hogy a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, műanyagzacskó helyett minél inkább papírból készült csomagolásba burkoljam a különböző termékeket. A kiinduló geometriai formából adódott, hogy a papírdoboz ketté hajtható rombuszalakú hasáb legyen, ami így alapvető funkciója mellett tálként is szolgálhat. Mivel a tortillachips eredetileg Mexikóból származik, grafikámmal szerettem volna az ország hangulatát megidézni élénk, életteli színek, valamint kézzel rajzolt, tipikus motívumok és figurák segítségével.
Az alkotás számomra sokkal több, mint időtöltés
Talán már ebből a munkámból is látszik, hogy az illusztráció számomra a grafika egyik legkedvesebb területe, így szabadidőmben is ezzel foglalkozom a legtöbbet. Az iskolai feladatok mellett alkalmanként illusztrációkat és rövidebb képregényt is készítettem már amatőr magyar írók számára, de a saját írásaimat is szívesen illusztrálom. Ezenkívül a néptánc és a népi hagyományőrzés is különösen fontos számomra. Tagja vagyok a Soproni Ürmös Tánckörnek és az otthoni tánccsoportomat magába foglaló Haraszti Fiatal Svábok Egyesületének is. Mindkét szervezetnek örömmel segítek plakátok, meghívók, roll-upok, különféle címkék és hasonló grafikai elemek készítésében, így nyugodt szívvel mondhatom, hogy az egyetemen szerzett tudást az életem egyéb területein is hasznosítom.
Habár kreatívnak tartom magam, jól tudom, hogy a sikerhez kitartás és szorgalom is szükséges. Az alkotás számomra mostanra jóval többé vált, mint egyszerű időtöltés. Amellett, hogy a rajz a mindennapjaim része lett, úgy érzem, minél sokszínűbb tudást és tapasztalatot szerzek ezen a téren, annál könnyebben tudom kifejezni saját magam, vagy akár mások elképzeléseit a művészeten keresztül.
Örömmel tölt el, amikor színvonalas alkotásokat adhatok ki a kezem közül, és ha a fantáziám segítségével színekbe és formákba öntve létrehozhatok valami kézzel foghatót a fejemben kavargó ötletrengetegből. Éppen ezért már alig várom, hogy grafikai tanulmányaim során újabbnál újabb kihívásokkal szembesüljek és fejleszthessem önmagam, még több tudásra és lehetőség szerint akár külföldi tapasztalatra is szert tehessek.
Természetesen még nem látom pontosan, hogy mit hoz a jövő, és ugyan csak nemrég kezdtem el tanulmányaimat az Alkalmazott Művészeti Intézetben, már most biztos vagyok benne, hogy a jövőben is ezzel a szakmával szeretnék foglalkozni.
Rosta Péter, Szarka Judit Soproni Egyetem
